„Viseljétek gond­ját szívetek jóságá­nak min­den nap, azt is gon­do­zni kell.

S az Isten derűjét ne hagyjá­tok kilo­pni lelketekből.”

(Mind­szenty József )

Igual­ada

Nyomtatás

2008. május 11.

Igual­ada­iak a Mindszentyben

Az elmúlt héten újabb vendéglátásra készült a Mind­szenty iskola. A norvég – fel­nõt­tek­bõl álló – küldöttség után igual­adai testvériskolánk 26 tan­ulója és 5 kísérõje látoga­tott el hozzánk.
Hét­fõn a kora délutáni órák­ban lan­doltak Budapesten, ahol Jaume testvér várta õket. Rövid budapesti város­nézés után este hat órára érkeztek meg váro­sunkba, ahol a csalá­dok már várták katalán „gyermekeiket”.
Más­napra közös kirán­dulást szervezett Ramon bácsi: a katalán gyerekeket néhány mind­szen­tys is elkísérte a fõvárosi egész napos pro­gramra, melynek része volt a Csodák Palotájában való láto­gatás, –ahol látványos fizikai kísér­leteket is végezhet­tek az érdeklõdõk-​, a Szent István bazi­lika és a Halászbástya megtek­in­tése. Ezután a Par­la­mentbe mentek, ahol a koronázási éksz­ereket és az ország­gyûlési ter­met is meg­nézhet­ték tan­ulóink. Már az elsõ este rengeteg élmén­nyel tértek haza a diákok.
Szerdán került megren­dezésre az iskolánkban már hagy­ományossá vált Mind­szenty Napok elsõ napja, ami „sport­nap” volt. A reggeli gyülekezés után iskolánk apraja-​nagyja együtt torná­zott a díszud­varon. A bemelegítés után az alsó­sok egy túrára mentek, ahol külön­féle játékos vetélkedõk­ben vehet­tek részt. A felsõ tagozatosok­nak lehetõségük volt váltó­versenyek­ben részt venni; ezenkívül kerékpározhat­tak, tol­laslab­dázhat­tak, ugrálókötelezhet­tek és az íjásza­tot is kipróbál­hat­ták. A lányok két csap­at­ban kosár­labda mérkõzéseket is ját­szot­tak, ahol mind­két alka­lom­mal a katalán lányok bizonyul­tak job­bak­nak. A fiúk fociban mérték össze ere­jüket. Az ered­mény 4:2 lett, a mind­szen­ty­sek javára.
Hagy­ományteremtõ szándékkal, az idén elsõ alka­lom­mal ren­deztük meg a tanár-​diák kosár­lab­damérkõzést –a csap­attagok között nõk-​férfiak és fiúk-​lányok veg­ye­sen voltak-​, melyet 18:11-re a tanárok nyertek meg.
Az igazi izgal­makat ezen a napon – mint min­den évben – a 14 órakor kezdõdõ tanár-​diák lab­darúgó mérkõzés jelen­tette, ahol a katalán és eszter­gomi diákok 4:3-ra „megverték” a tanárokat.
A sport­tevékenységek után délután három órakor kisvonat­tal indul­tak el vendégeink az eszter­gomi városnézésre.
Május 1-​jén, csütörtökön reggel hét órakor indult az autóbusz, ami tan­ulóinkkal és kísérõikkel a Bal­a­ton partjáig meg sem állt. Elsõként Tihanyt, a Tihanyi Apát­sá­got csodál­hat­ták meg, ahol egy ide­gen­vezetõ segít­ségével bejárhat­ták az egész tem­plo­mot. Ezután a múzeum állandó és idõsza­kos kiál­lítását tek­in­tet­ték meg, ahol láthat­ták IV. Károly­nak és feleségének, Zitá­nak élet­nagyságú viasz szo­brát. Ezt követte egy nagy séta a bevásárló utcában, ami szem­mel láthatóan nagyon izgal­mas és érdekes volt a katalán gyerekek számára. A következõ állomás Bal­a­ton­füred volt. A sétány és kikötõ megtek­in­tése közben megis­merked­het­tek Füred történelmével és jelenével. Az utolsó állomás Veszprémhez vezetett. Itt elõször a várat, majd egy­házi és világi intézményeket, a Szent Mihály széke­s­egy­házat, a Gizella kápol­nát csodál­hat­ták meg gyerekeink. Ezután a kilátóra mentek, ahon­nan az egész várost láthat­ták, majd a belváros­ban vásárol­hat­tak tan­ulóink. Fárad­tan bár, de élményekkel telve este fél hétkor száll­tak ki Eszter­gom­ban az autóbuszból.
Pén­teken volt az úgy­n­evezett „csalá­dos nap”, amit a vendégek a csalá­dokkal töltöt­tek. Voltak, akik az Élményfürdõt válasz­tot­ták szórakozá­sul, de voltak, akik Szen­ten­drére, Viseg­rá­dra, Komáromba kirán­dul­tak. Mivel ez volt az utolsó nap, amit testvérkapc­so­latunk vendégei nálunk töltöt­tek, ezen a napon került megren­dezésre a szülõi közösség szervezésében a Mind­szenty József Kato­likus Általános Iskola közösségi vac­sorája. A finom gulyásleveséért és hot-​dogért külön köszönet Ador­ján Attilá­nak és segítõinek! A vac­sora után mind a katalán, mind a mind­szen­tys gyerekek egy kis mûsor­ral ked­veskedtek a jelen­lévõknek. A kölc­sönös ajándékozást a késõ estébe nyúló és szûnni nem akaró tán­cos mulat­ság követte.
Más­nap, szom­baton délelõtt tíz órakor volt a gyülekezõ iskolánknál, s vendégeink­tõl a leghama­rabbi vis­zontlátás reményében búc­súz­tunk el.
Urbán Zsuzsanna

2006. novem­ber 12.

Mind­szen­ty­sek láto­gatása Igualadában

Október 31-​én reggel 38 gyerek és 8 fel­nõtt (tanár és szülõ) indul­ha­tott 1 hétre Igual­adába, testvériskolánkba. Az utat imá­val és ének­szó­val kezdtük a Szent Anna tem­plom­ban. Mivel sokan nem utaz­tak még repülõgép­pel, emi­att is nagy volt az izga­lom. Barcelonában, a repülõtéren három ismerõs arc fogadott min­ket: testvériskolánk igaz­gatója és két szülõ, akik május­ban Eszter­gom­ban jár­tak. Amikor megérkeztünk Igual­adába, az iskola fõbe­járatánál „Isten hozott” feli­rat fogadott. Rövid bemu­tatkozás után min­denki „haz­a­ment” a családjával.
Más­nap reggel Igual­adát ismer­het­tük meg. A helyi bazi­likában org­onakon­certen vet­tünk részt, melynek végén Zsuzsi néni org­onakíséretével a „Boldo­gasszony Anyánk” him­nuszt is elénekeltük. Délután az iskolában a szülõk által készített tipikus katalán ételt, a Paella-​t kós­tol­hat­tuk meg, és szokat­lan módon 2 és ½ órán keresztül ettünk. Az este további részét a csalá­dokkal töltöttük.
Csütörtökön egy külön­leges hegyet ismer­het­tünk meg, a Montser­ra­tot. Megc­sodál­hat­tuk a fekete Madon­nát és hall­hat­tuk a tem­plom híres fiúkórusát is. Erre az útra elkísértek katalán testvéreink is. Pén­tek délelõtt a város bõr­mûves múltjába nyertünk betek­in­tést. Az izgal­mas idõu­tazás után magunk is kipróbál­hat­tuk a bõr díszítését nyak­lánc és kulc­startó for­májában. Az ebédet az isko­lai men­zán fogyasz­tot­tuk el, utána veg­yes cso­por­tok­ban kosár­labda, kézi­l­abda és foci tudá­sunkat mértük össze. Az Esztergom-​Igualada foci ered­ménye 4:2 lett.
Más­nap a Sadurn-​i pezs­gõ­gyárba láto­gat­tunk el, ahol a pezs­gõkészítés rejtelmeibe nyer­het­tünk betek­in­tést. A családi ebédet egy közös, vidám hangu­latú mise követte, melyen mag­yar és katalán gyerekek könyörgé­sei is elhang­oz­tak, illetve János atya gitárkíséretével még a „Tüzed, Uram Jézus” címû dalt is elénekeltük. Este mûsorunkat ajándékozás követte a gesztenyeün­nep keretében.
Vasár­nap a napot a csalá­dokkal töltöt­tük. Színes pro­gramok­ban volt részünk. Voltak, akik Port Aven­turán vagy Tibid­abon a vidám­park­ban voltak, mások Barcelonát, Sitges-​t válasz­tot­ták úticélul.
A következõ napon Barcelonába utaz­tunk, ahol az olimpiai sta­dion megtek­in­tésével kezdtük a napot, s utána más­fél órán keresztül a Földközi-​tengeren hajókáz­tunk. Aztán megc­sodál­hat­tuk a La Ram­bla sétálóutcát és az óvárost. Ciu­tadella park­ban ebédeltünk, majd Barcelona leghíre­sebb tem­plomát, a Sagra da Familia-​t tekinthet­tük meg kívül­rõl és belül­rõl egyaránt. Az este csúc­spon­tja: fürdõzés volt a sós tengervízben, naple­men­tével. Végezetül Barcelona leg­ma­gasabb pon­tjáról, a Tibid­abo hegyrõl csodál­hat­tuk meg a város fényeit. Szent Krisz­tus tem­plom­ban a napot – János atya vezetésével – közös imá­val és énekkel zártuk.
Novem­ber 7-​én kön­nyek között búc­súz­tunk el vendéglátóink­tól, az iskola tanáraitól, a diákok­tól és a szülõk­tõl. Késõ este élményekkel gazdagodva érkeztünk meg Esztergomba.
Már az úton haz­afelé ter­veztük a testvérisko­lai kapc­so­lat további lehetõségeit.
Urbán Zsuzsanna
2006. május 14.
Cata­lan – spanyol testvérisko­lai kapc­so­lat a Mind­szenty iskolában (2.)
A hét­fõi nap a csalá­doké volt. Néhányan Párkányba ugrot­tak át, mások eszter­gomi múzeumokba vit­ték el vendégein­ket. Voltak, akik otthoni foglalkozá­sokat szerveztek: tojás­festés, mézeskalács sütés, gyöngyfûzés, tár­sasjátékozás színes kínálata várta a gyerekeket a családi otthonok­ban. Estére már az idõ is kitisz­tult, így kerti par­tikra, sza­lon­nasütésre is lehetõség nyílt.
Ked­den a „mag­yar tenger­hez” vit­tük el a cso­por­tot: Bal­a­ton­füred, Tihany megtek­in­tése következett. A Tihanyi Apát­ság­ban már vár­tak ben­nün­ket, ahol ide­gen­vezetést is kap­tunk. A környéket kisvonat­tal is bebarangoltuk, haz­afelé pedig Veszprém­ben is körülnéztünk.
Este a Mind­szenty Csarnok­ban ren­dezkedtünk be a búc­sú­vac­sorához, melyen mag­yaros pörkölt­tel kínál­tuk vendégein­ket, és azokat a csalá­dokat, akik vál­lalták a katalán testvéreink elszál­lá­solását. Vac­sora után nem marad­ha­tott el most sem a közös ének­lés, tán­colás, játék. A fer­geteges hangu­lat­ban észre sem vet­tük az idõ múlását. Ezen az estén kölc­sönös ajándékozásra is sor került: mi sporteszközöket és isko­lai map­pákat kap­tunk ajándékba, õk pedig az új, a Mind­szenty iskola emblémájá­val ellá­tott tor­napólókat vet­ték büszkén magukra, valamint a barkács sza­kkör tag­jai által készített asz­tali toll­tartót kap­ták tõlünk. A nagyon jó kedvvel eltöltött estén a vendéglátó szülõk fáradt arca jelezte, ideje lenne haz­a­menni a hosszúra nyúlt nap után, hiszen más­nap utaz­nak vis­sza Spany­olországba vendégeink.
Szerdán kora délelõtt kör­bevezettük a katalán pedagó­gu­sokat és szülõket az iskolában, a diákok pedig ízelítõt kap­tak a mag­yar tanítási mód­sz­erek­bõl 11 tanítási óra keretében.
Kevés­sel 10 óra elõtt a láto­gatás legszomorúbb pil­lanata, a búc­súzás per­cei következtek: kön­nyes szemû, egymást átölelõ diákok, lev­elezési cím cseréje, közös fotózás után begördült az isko­laud­varra a külön­busz, ami a Fer­i­h­e­gyi repülõtérre vitte el katalán testvérein­ket, hogy onnan tovább repül­jenek hazájukba.
Ez a néhány együtt töltött nap, a közös pro­gramok mind elmé­lyítet­ték és megerõsítet­ték a két iskola között immár hat éve tartó testvérkapcsolatot.
Az ajándékozá­son és a város­nézõ pro­gramokon túl elsõ­sor­ban a közös együt­tléten, egymás kultúrájá­nak, a mag­yar nép, a mag­yar csalá­dok, a mag­yar iskolá­sok min­den­nap­jainak megis­merésén volt a hangsúly. Ezek a napok is csak azt iga­zolják, a nyelvi nehézség nem lehet akadály két nemzet között. Egy kedves mosoly, gesz­tus, ölelés, apró figyelmesség mind-​mind jelzés a másik ember felé.
A most szövõdött barát­sá­gok talán fel­nõt­tko­rukig elkísérik majd a gyerekeket.
Iskolánk közössége meghívást kapott az õszi szüne­tre, Igual­adába. Most ennek az útnak a szervezése lesz a következõ fela­datunk, hiszen jelen­tkezõk már most bõven vannak.
Ezú­ton is köszönetet mon­dunk min­den mag­yar család­nak, akik család­tagként bán­tak a testvériskolából érkezett vendégekkel, a Mária Isko­lat­estvéreknek, a szülõi közösségnek, az iskola munkatár­sainak, akik segítet­tek a pro­gramok lebony­olításában, elsõ­sor­ban Espasa Ramon igaz­gatóhe­lyettes­nek, aki nélkül nem tudott volna meg­való­sulni ez a cserekapcsolat.
Cserny Szilvia
igazgató

2006. május 7.

Cata­lan – spanyol testvérisko­lai kapc­so­lata Mind­szenty iskolában (1.)

Április 27. és május 3. között 26, 67. évfolyamos diák, 2 szülõ és 2 pedagó­gus érkezett az igaz­gató vezetésével a spany­olországi Igual­adából Eszter­gomba, hogy tovább ápolják a Mind­szenty József Kato­likus Ál­talános Iskolá­val 2000 óta mûködõ testvérisko­lai kapcsolatot.
A találkozást nagy elõkészület, szervezés elõzte meg. Izga­tot­tan várták diák­jaink a vendégeket már hetek óta. Láza­san vág­tak bele a spanyol/​katalán nyelv tan­ulásába és szervezkedtek bará­tok, ismerõsök a családi pro­gramok összeál­lításában. Az igaz­gatóhe­lyettes, Espasa Ramon folyam­atosan tar­totta a kapc­so­la­tot az igual­ada­iakkal, s egyeztette velük az érkezõ gyerekeket, fel­nõt­teket, akik mag­yar csalá­doknál voltak elszállásolva.
Végre, április 27-​én, csütörtökön este – kic­sit késve -, de megérkeztek a vendégek. A borús, esõs idõt kár­pó­tolta az a meleg fogad­tatás, mely­ben a Mind­szenty iskola aulájában részesül­tek. Eleinte – a nyelvi nehézségek miatt – kissé bátor­ta­lanul, aztán egyre fel­sz­abadultab­ban, csil­logó sze­mekkel figyelték egymást a kis­diákok, s próbál­tak beszédbe ele­gyedni egymás­sal. A rövid köszöntõ után min­denki „haz­a­tért” idei­glenes „család­jához”, hogy kip­i­henje a repülõút fáradal­mait. Pén­teken bekapc­solód­tak vendégeink is a Mind­szenty Sport­nap pro­gram­jaiba, mely zenés bemelegítés­sel indult a 7. osztá­lyos tan­ulók és Sza­jkó Éva test­n­evelõ tanárnõ vezetésével.
Az egész diák­sereg az iskola dol­go­zói­val együtt, a borongós idõ ellenére fris­sen végezte a bemelegítést. Ezt követõen kilenc órától zajlot­tak a felsõ tagozatosok részére a váltó­versenyek a tor­nac­sarnok­ban. Itt hat veg­yes (katalán-​magyar) csapat mérte össze ere­jét, s szinte fej-​fej mel­lett hal­ad­tak a küzdelem során. Tíz órakor került sor a spanyol és mag­yar lányok röplabda mérkõzésére, mely az utolsó percekig dön­tetlenre állt. A mérkõzés végén azon­ban a spanyol csapat átvette a vezetést, és ezen a mag­yar lányok már nem tudtak változtatni.
Nagy nép­sz­erûségnek örvendtek a tizen­egy órától folyam­atosan megren­dezésre kerülõ terem­fut­ball mérkõzések. A rend­kívül érdek­feszítõ és látványos mérkõzések sorát a spanyol és a mag­yar diákok összec­sapása nyi­totta meg. Mind­két csapat tel­jes odaadás­sal küzdött és a meg­méret­tetést a mag­yar csapat nyerte 10:8 arány­ban. A spanyol csapat játéko­sai között lányok is voltak, akik remekül helytáll­tak a szurkolók nem kis meglepetésére.
Ez idõ alatt az alsó tagozatos kis­diákok a városi kisvonat­tal utaz­tak fel a Mál­tai ját­szótérre, ahol min­denki talált magá­nak ked­vére való játékszert.
Ebéd után a diákok és a szülõk mérték össze ere­jüket. Ezt a mérkõzést a szülõk csap­ata nyerte.
Az elõzõ év hagy­ományához híven a szülõk és a tanárok váloga­tot­tja csapott össze egymás­sal még a délután folyamán. E rend­kívül lendületes mérkõzést a tanárok váloga­tot­tja nyerte 7:5-re. A terem­foci mérkõzések sorát a tanár-​diák összec­sapás zárta. A diákok min­dent beleadva küzdöt­tek a gyõzelemért, ennek ellenére a mérkõzés a tanárok javára dõlt el.
A mérkõzésekkel egyidõben a szurkolni nem óha­jtó diákok gyalogtúrán vehet­tek részt, vagy kerékpár­ral tehet­tek egy nagy­obb kört a Duna men­tén. Az idõjárás úgy­mond „kegyes volt” a gyalog-​, valamint a kerékpártúra résztvevõi­hez, mivel „csak” egyszer zúdí­tott nyakukba egy jó kiadós záport.
A nap zárópro­gramja volt az isko­lai Szülõi Közösség által szervezett közösségi vac­sora. Igazi mag­yaros étel­lel, gulyásleves­sel (annak két vál­toza­tá­val is) készül­tek az aktív tagok Ador­ján Attila apuka vezetésével. A finom vac­sora elf­o­gyasztása után testvériskolánk diák­jai kis szín­darabot adtak elõ a katalán zás­zló ere­de­térõl, így segítve min­ket, hogy megért­sük a spanyol-​katalán történelem egy kis szeletét. Ezután katalán és mag­yar dalok tanítása, ének­lése következett, s ter­mészete­sen nem marad­ha­tott el a nép­tánc tanítása sem Bégányi Gáborné Maya néni vezetésével. Egyre jobb hangu­lat­ban telt az este, melynek során már barát­sá­gok is szövõdtek. Nehezen, de muszáj volt nyu­gov­óra térni az esemény­dús nap után, hiszen más­nap újabb pro­gram várt ránk.
Szom­baton budapesti város­nézésen vet­tünk részt. A budai várn­e­gyed megtek­in­tése után par­la­menti láto­gatás következett, ahol spanyol nyelvû ide­gen­vezetést is kap­tunk. Innen a Szent István Bazi­likához, majd a budai Pálvölgyi-​barlang­hoz vitt az utunk. Ezen a napon az idõjárás is ked­vezett nekünk, így egy kis szabadtéri játékra is sor kerül­hetett. Útközben haz­afelé Szen­ten­dre hangu­latos utcáin idõztünk. A kul­turális pro­gramok­tól elfáradva, de élmények­ben gazdagon tértünk haza.
Vasár­nap vala­men­nyien részt vet­tünk a Szent Anna tem­plom diák­miséjén, majd a Mária Isko­lat­estvérek meghívására ellá­to­gat­tunk a Töltés utcára, ahol vendégeink megis­merked­het­tek a testvérek és segítõik munkájá­val. A „Mi Házunk” megtek­in­tése után a roma közösség meglepetés­sel várt ben­nün­ket: cigány tán­cok bemu­tatása és tanítása következett, melyet hamar elsajátí­tot­tak katalán testvéreink.
Innen a Kis-​Duna sétányon hal­adva a Bazi­likához vitt az utunk. Rövid láto­gatást tet­tünk a fõszéke­s­egy­házban, majd min­denki haz­a­tért ebédelni. Délután a helyi élményfürdõbe men­tünk el. Spany­olország­ban ninc­senek melegvízû fürdõk, így különösen élvezték a mién­ket. (Folyt. köv.)
Cserny Szilvia
igazgató

2003. novem­ber 16.

Eszter­gom — Igual­ada (3. rész)

Csütörtökön kirán­dulást tet­tek Lleida-​ba, útköz­ben megáll­tak Monas­te­rio De Les Aviellanes-​nél, ab­ban az iskolában, ahol Péter testvér és Ramon egye­temi és noví­ciusi éveit töltöt­ték. Itt megtek­in­tet­ték a gótikus tem­plo­mot és kerengõt, valamint a lelkigya­korlatos házat. Lleida-​ban talál­ható Európa leg­nagy­obb nyi­tott kerengõje a dom­bra épült Bazi­likában. Itt az ü­gyesebbek 250 lépc­sõ­fokot megtéve a torony­ból a szép idõnek köszön­hetõen csodálatos panorámában gyö­nyörködhettek. A Montser­rat Maristes iskolában dol­gozik Ramon testvére, aki végigvezette a láto­gatókat a hatal­mas, isko­laközpontsz­erû intézményen. Az igua­la­dai iskolához hason­lóan ez az intézmény is a bölc­sõdés kortól egészen a 16 éves korig szol­gálja a gyer­mekeket illetve diákokat. Orosz „nyelv­tudá­sukat” elõvéve alka­lom nyílt egy ukrán kisóvodás­sal is „beszél­getni”, aki meglepet­ten tapasz­talta, értik, amit õ mond. Ebben az iskolában ízletes spanyol ebéd­del kínálták õket, majd kölc­sönös ajándékozásra is sor került.
Ebéd után a városközpont­ban más­fél órás szabad­idõ következett, majd irányt vet­tek Ramon szülõ­faluja felé, ahol a szülei nem­c­sak Ramont, hanem az egész cso­por­tot nagy szeretet­tel fogadták. Ramon éde­sapja vezetésével körüljárták a piciny falut, megtek­in­tet­ték a barokk tem­plo­mot. Éde­sanyja valódi helyi különleges­ségekkel készítette a vac­sorát: hely­ben készült felvá­gottak, olíva bogyó, csiga, sütemény, pirí­tott man­dula tet­ték emlékezetessé az estet. Ramon és Andrea a szü­lõi házban marad­tak, a töb­biek késõn éjszaka érkeztek vis­sza Igualadába.
A pén­teki napot Barcelonában töltöt­ték, ahova az egyik vendéglátó, Ramona is elkísérte õket. (Õ ugya­nolyan nyugdí­jas tanár néni, mint a Mind­szenty iskola Gitka nénije. Még mindig energikus, tevékeny segítõje az intézménynek. Bár­mikor lehet rá számí­tani, s öröm­mel gyako­rolja még ma is pedagó­gusi hivatását.) Már korán reggel a Güell park­ban sétál­tak, mely Gaudi nagy álma volt: egy olyan szabad területet szeretett volna létre­hozni, mely távol van a nagyváros zajától és a legter­mészete­sebb anyagok­ból meg­valósí­tott épü­letek illeszked­nek a környezetbe csodálatos harmó­niá­val. Itt talál­ható a Gaudi-​emlékház, valamint többek között a híres építész és tanítványai által ter­vezett, ma is mûködõ iskola, illetve kórház.
Az egész város­ban egyébként szám­ta­lan Gaudi által megálmod­ott épület hird­eti a mûvész szellemi­ségét. A Sagra-​Famiglia (Szent Család tem­plom) látványa lenyûgözött min­denkit, érdekessége, hogy még most is épül és a ter­vek szerint 2013-​ra fejezõd­nek be tel­je­sen a munká­latok. A külön­bözõ építészeti stílu­sok egymá­sutánisága nyomon köve­thetõ az épít­ményen, bár vala­men­nyi építész próbálta mind a tech­nikát, mind az építõanyagokat Gaudi kon­cep­ciójába illeszteni. A szabadtéri piknik egy hatal­mas park­ban történt, ahol az állat– és növényvilág gazdagságában is gyönyörköd­het­tek. A tenger­par­ton Kolum­busz Kristóf szo­brát tek­in­tet­ték meg, majd hosszú sétát tet­tek a Rambla-​n, ami mûvészekkel, áru­sokkal, zenészekkel és élõ, külön­bö­zõ öltözékek­ben, külön­bözõ élethe­lyzeteket, foglal­kozásokat bemu­tató szo­brokkal tûzdelt nyüzsgõ sétáló utca. Innen to­vább sétál­tak a Széke­s­egy­házhoz, melynek keren­gõjében élõ libák gágogása tette egye­divé a lát­ni­valót. Az is­mert történet szerint a háború során a libák hangjukkal je­lezték az ellen­ség közeledtét. A város lakói hálából vit­ték a Székesegy­ház­ba a szárnya­sokat, s azok azóta is hálatelt gon­dozásban ré­szesülnek ott.
A kora esti órák­ban érkeztek vis­sza az igual­adai isko­lába, ahol az ebédlõben ren­dezték a vidám hangu­latú búcsú­vacsorát: katalán és mag­yar nép­dalokat is énekel­tek és a vendéglátók által készített szám­ta­lan finom­sá­got fogyasz­tották el. Éjfél felé közeledve, ha nehezen is, de felos­zlott a baráti asz­taltár­saság: a mag­yar cso­port megköszönte a szere­tetteljes, közvetlen fogad­tatást, mely­ben ottlétük egész ideje alatt részesül­tek. Egy­ben meghívták a testvériskola képvise­lõit, diák­jait a soron következõ mag­yarországi látogatásra.
Az út — sza­k­mai szem­pont­ból tanul­mányút­nak is nevez­hetjük — nagyon ered­ményes volt, hiszen belekós­tol­hat­tak a cso­port tag­jai a spanyol isko­larend­szer sajá­tossá­gaiba, s be­tekintést kap­tak a Barcelonai Marista Közpon­thoz tar­tozó néhány iskola min­den­napi életébe is. Igual­adában az iskola legfõbb vezetését négy cso­port össze­hang­olt együttmû­kö­dése segíti: a gaz­dasági cso­port, a bölc­sõde, óvoda mûkö­déséért felelõs cso­port, az alsó­sok (16 oszt.) és a fel­sõsök (712. oszt.) pedagó­giai cso­portja és a pasz­torális cso­port. Ez utóbbi elsõdleges fela­data az egész iskola tevékeny­sé­gé­nek, mûködésének keresztény értékek és hagy­ományok sze­rinti össze­hang­olása. A keresztény szellemiséggel, az ün­nepekkel, egy­házi idõsza­kokkal, azok bevezetésével fog­lal­koznak. Tula­j­donkép­pen ez az iskola tenge­lye, min­den egyéb cso­port és azok tevékenységei e köré csoportosulnak.
A bõ egy hetes tanul­mányút, tapasz­ta­latc­sere során a küldöttség vala­men­nyi tagja rengeteg ötlet­tel gazdagodott. Újabb ter­vek, elképzelések fogal­mazód­tak meg, ame­lyek a meg­valósításra vár­nak csupán. Reményük szerint ezekrõl is folyam­atosan beszá­mol­nak majd a Kupola hasábjain.
Végezetül köszönetet mon­danak a Mária Iskolatest­vérek eszter­gomi közösségének szervezõ munkájáért, hiszen az õ segít­ségük nélkül ez a testvérisko­lai kapc­so­lat nem mûköd­hetne hatékonyan.
Ez a néhány nap újra megerõsítette a Mind­szenty is­kola munkatár­sait és diák­jait egyaránt abban, hogy újult erõvel tud­janak tovább tevékenykedni a testvérkapc­so­lat hosszú távú jövõjében bízva, mind­két iskola közösségének javára.
Összeál­lí­totta: Patkó Fer­encné és Cserny Szilvia

2003. novem­ber 9.

Eszter­gom — Igual­ada (2. rész)

Ked­den a híres zarán­dokhe­lyre, Montser­ratba mentek, ahol a bencés kolostor­ban lévõ Fekete Madon­nában gyönyörköd­het­tek. Itt két gyer­tyát gyúj­tot­tak: egy igua­ladai iskolásért, aki súlyos rákos beteg, va­la­mint a két iskola közötti testvérkapc­so­latért. A ben­cés kolostor elõtt elhe­lyezkedõ szobor­park­ban felfedezték Don Bosco szo­brát is, ahol a cso­port megörökítette magát. Innen tovább­ha­l­adva a gyönyörû panorámát megsza­kítva a bencés nõvérek kolostorába tértek be, tem­plo­muk­ban rövid imát mond­tak, valamint vásárol­tak a nõvérek által készített kerámia tár­gyak­ból. To­vábbutaztak Barcelonába, ahol azt a marista iskolát te­kintették meg, mely­ben Péter testvér is tan­ult annak ide­jén. A spanyol konyha saját­sá­gait magában foglaló ebéd után beszél­getésre került sor a tartományfõnök­ségen a marista iskolák mûködésérõl és a közösség szerkezetérõl. Kölc­sönös ajándéká­tadásra is sor került. A közelmúlt­ban egyesítet­ték a két régi: a fran­cia és a kataló­niai provin­ciát, melynek új neve Her­mitage Pro­vincia. Ennek a jelvényét kapta ajándékba az iskola és min­den cso­port­tag is.
A rövid vásornézés során megtek­in­tet­ték a Bar­ce­lonai Olimpiai Sta­diont, valamint az Erõdöt, ahon­nan a spany­olok a katalánokat bom­bázták. Innen gyönyörû kör­panoráma nyílt a városra, tengerre, kikötõre és a re­pülõtérre. Péter testvér röplá­to­gatást tett éde­sanyjánál és az egyik testvérénél, majd vis­szain­dult a csapat Igu­aladába. A vac­sora, mint az elmúlt estén is, a csalá­di kör­ben zajlott. A szer­dai nap pro­gramja sza­k­mai résszel telt el, a cso­port végiglá­to­gatta a mag­yarországi isko­latí­pus­nak megfe­lelõ 18 osztá­lyig a tan­ter­meket, ahol átadták az eszter­gomi testvérosztá­lyok által küldött jelképes ajándékokat és üdvöz­leteket. Közben rövid beszél­getésre is alka­lom nyílt az ottani diákokkal, akik érdek­lõdtek a mag­yar isko­larend­szer iránt, többek közt: van-​e egyen­ruhájuk a gyerekeknek, délután vannak-​e tanítási órák, tanulnak-​e számítástech­nikát, milyen ide­gen nyelv oktatására van lehetõség, hány éves korig tart a tankötelezettség, szigorúak-​e a mag­yarországi tanárok? Ezu­tán a tan­testület kisebb sza­k­mai cso­port­jainak koordináto­rai­val találkoz­tak a vendégek, ez alka­lom­mal megis­merkedtek az iskola szervezeti felépítésével, az iskola gazdálkodásá­val, és a pedagó­giai munká­val, s röv­i­den bemu­tat­ták a házigaz­dáknak az eszter­gomi Mind­szenty iskola életét. A hely­ben elköltött ebéd után pihenéskép­pen a közeli üzlet­ben nyílt le­hetõség vásár­lásra. Mivel a szer­dai nap az ottani is­kolában az érteke­zletek napja, este hat órától a díszterem­ben az in­tézmény vala­men­nyi pedagó­gusá­val lehetõség nyílt a talál­kozásra, a kölc­sönös köszön­tésre és az eszter­gomi tantestü­let által küldött ajándékok átadására is. Ezt követte két cso­portban rövid beszél­getés, melynek során az együttmûködés jövõjérõl esett szó. Itt már konkrét ter­vek is megfogalma­zódtak: nagyon tet­szett spanyol bará­tainknak, amikor más­fél évvel ezelõtt a Mind­szenty iskola tan­ulói Igual­adában spa­nyol nyel­ven elõadták a Lúdas Matyit. Mivel náluk nincs aki a mag­yar nyel­vet oktassa, ezért csupán arra vál­lalkoz­tak, hogy hangfelvé­tel meghall­gatása útján mag­yar dalokat, nép­dalokat betan­ul­ná­nak, az eszter­gomi iskola diák­jai pedig katalán dalokat, és a közös találkozá­sok alka­lmá­val ezeket elõ is adnák. Az osztá­lyfõnöki, hit­tan, tech­nika és rajz órák keretében, a tan­menetekbe beépítve egy elõre közösen meg­állapított pro­gram­sz­erû mottó fel­dol­go­zása is megtörtén­het­ne. Az adventi-​karácsonyi, valamint a nagyböjti-​húsvéti ün­nepkör kapc­sán, ide­jén közös alkotást készítenének, mely fényképét kölc­sönösen elküldenék a testvériskolá­nak. A le­velezésnek — elek­tron­ikus lev­elezés­nek is — a jövõben na­gyobb hangsúly adnak a jövõben mind­két részrõl. Sajnos, és ter­mészetes, hogy a nyelvi nehézségek továb­bra is gon­dot okoz­nak, de a Mind­szenty iskola diák­jainak szerenc­sés hely­zete van, hiszen heti 2 órában e tanévtõl kezdve Péter testvér vezetésével lehetõség nyílt a spanyol nyelv tan­ulására, va­lamint az angol sza­kkör is kiemelt helyet kapott, és ez lehet leginkább a közös nyelv. Ezt követõen szin­tén két kisebb cso­port­ban egy-​egy pedagó­gus család­nál fogyasz­tot­ták el a késõ éjsza­kába nyúló vac­sorát. Az egyik cso­port az iskola pszi­choló­gus­nõjének vendégsz­eretetét élvezhette, a másik cso­por­tot a felsõ tagozatos igaz­gatóhe­lyettes és test­n­evelõ sza­kos felesége látta vendégül.
(Foly­tatás a következõ számunkban)

2003. novem­ber 2.

Eszter­gom — Igual­ada (1. rész)

A Mind­szenty József Kato­likus Általános Iskola 8 fõs küldöttsége Cserny Szil­via igaz­gató vezetésével, az iskola dol­go­zói­nak képviselõivel: Espasa Ramon, Ga­lambosi Andrea, Patkó Fer­encné, Cserny Tiborné, Péter testvér, valamint két szülõ kíséretével (Mercs Mihá­lyné és Németh Éva) a spany­olországi Igual­adában lévõ Ma­rista Iskola meghívására 9 napos tapasz­ta­latc­serén vett részt.
A cso­port október 18-​án, szom­baton korán reggel izga­tot­tan indult a hosszú útra, az eszter­gomi Marista közösség kis­buszá­val, melyet Péter testvér és Ramon felváltva vezetett. Útjukat megsza­kítva Gen­ovában a „Sajtváros­ban” (így nevezte Ramon Gen­ovát, mert tele van alagutakkal és viaduk­tokkal) száll­tak meg „Az an­gyalok házában”, ahol két régi jóbarát, a Campo Scuo­lákból jól ismert Don Nando és Don Marco fogadta õ­ket nagy szeretet­tel és finom olas­zos vac­sorá­val a Gua­nelliánus Rend házában. A küldöttség tolmác­solta az eszter­gomi ismerõsök és plébános atya üdvö­zletét, va­lamint apró ajándékkal ked­veskedtek. Vac­sora után rö­vid beszél­getésre került sor, mely keretében ismertet­ték a ház ren­del­tetését, lakóit.
Más­nap útjukat foly­tatva rövid pihenõt tet­tek Monte Car­loban, a fran­cia tenger­par­ton, majd már Spa­nyolországba érve Gironát, a hangu­latos, szûk utcákkal teli „ékszerváros”-t nézték meg. Barcelonától nem messze vil­lám­lá­to­gatást tet­tek a Ger­mans Maristes is­kolában Lli­nars del Valles­ban, ahol Péter testvér és Ramon jár­tak iskolába. Este 7 órára érkeztek Iguala­dá­ba, ahol az iskola elõtt kedves fogad­tatás­ban volt ré­szük: a testvérkapc­so­lat kisebb spanyol cso­portja várta õket nagy öröm­mel. Péter testvér a marista rend­ház la­kója volt, a töb­biek csalá­doknál voltak elhe­lyezve, ahol spanyol finom­sá­gokkal vár­tak min­denkit vac­sorára. Ter­mészete­sen nem marad­ha­tott el az éjsza­kába nyúló „beszél­getés” sem: itt min­denki meg­próbálta a saját jel­rendszerét és nyelv­tudá­sait bevetve a spanyol csalá­dok­kal való kom­mu­niká­ciót kisebb-​nagyobb sikerrel.
Hét­fõn délelõtt megkezdõdött a kirán­dulás szak­mai része: találkoz­tak az iskola igaz­gatójá­val, Csabi testvér­rel, és a pasz­torális cso­port­tal. Megtek­in­tet­ték az iskola tan­ter­meit, jól fel­sz­erelt sza­k­tan­ter­meit. Az isko­lához közeli Marista rend­házban elf­o­gyasz­tott ebéd után meg­nézték Igual­ada legszebb nevezetességeit: Santa Mon­ica Basi­likát, valamint egy olyan szeretet­ott­hont, mely Gaudi tanítványainak az alkotása. Lehetõség nyílt a helyi tex­til­gyár által készített ter­mékek vásár­lására is.
(Foly­tatás a következõ számunkban)

2003. április 27.

A szeretet nyelve

Teg­nap kora délután gördült ki a Szent Anna Plébá­nia udvarából az a spanyol autóbusz, melyen a katalán Igua­ladából 45 iskolás gyer­mek 5 fel­nõtt kísérõvel, az igaz­gató Xavi testvér vezetésével ötna­pos eszter­gomi tartózkodás után hazaindult.
A vendégeket — 1016 éves iskolás gyer­mekeket és kísé­rõiket — április 21-​e és 26-​a között cserekapc­so­lat révén több­nyire azok a csalá­dok fogadták, akiknek a gyer­mekei tavaly nyáron Igual­adában voltak. A cserekapc­so­lat célja a testvér­iskolai kapc­so­lat erõsítése, a két ország, nép kultúrái­nak bemu­tatása, az euró­pai iden­titás erõsítése. A vendégeink hús­véthétfõn érkeztek meg, több mint 24 órás utazás ellenére csil­logó, vidám szem­mel, a fáradt­ság legapróbb jelei nélkül. Rövid köszöntõ után boldo­gan talál­tak egymásra a gyerme­kek és a befo­gadó csalá­dok. Más­nap családi nap volt, sokan Dobogókõre, Szen­ten­drére, Budapestre, Tatára és Párkányba szerveztek pro­gramokat. Este a Prímás-​szigeti Fer­ences pá­lyán a nap jó hangu­latú sza­lon­nasütés­sel zárult, ami vendé­geink számára újdon­ság volt. Szerdán egész napos budapesti kirán­dulá­son az Országházat, a Budai Várat, a Hõsök terét és a Városligetet tek­in­tet­ték meg. Csütörtökön a Mind­szenty is­kola bemu­tatása után Eszter­gom nevezetességeit ismerték meg: Bazi­lika, Keresztény Múzeum, Kinc­stár, Kirá­lyi Vár. Délután szokat­lan, három­nyelvû: spanyol-​katalán-​magyar szent­misére jöt­tünk össze a Szent Anna tem­plomba, s a föl­támadt Krisz­tus alakja az emmauszi tanítványokkal mind­annyiunkban tudatosí­totta, hogy a mag­yar és a spanyol diá­kok, min­dan­ny­i­unk ván­dorútján a föltá­madt Krisz­tus ad kö­zös örömet, erõt. A szent­misét izgal­mas sport­versenyek kö­vették, este pedig igen szín­von­alas kul­turális mûsor­ral lep­tük meg egymást. Spanyol bará­taink mese­játékot adtak elõ és bemu­tat­tak néhány katalán tán­cot is. A mag­yar gyerekek nagyon szép mag­yar nép­dalokat és tán­cokat adtak elõ, s ez az este min­dan­ny­i­unk számára fele­j­thetetlen élmény volt. Pénte­ken ragyogó nap­sütés­ben indul­tak vendégeink Szen­ten­drére, majd hajó­val Viseg­rá­dra, ahol a Szent György lovagi torna bemu­tatóját láthat­ták. Az egész­na­pos kirán­dulás után min­denkinek nagyon jóle­sett a tan­testület tag­jai által készített közös búc­sú­vac­sora, melyet a vendégek a vendéglátó csalá­dok tár­saságában fogyasz­tot­tak el. Nagyon jó hangu­lat­ban telt el az utolsó este, közösen énekel­tek, tán­coltak gyerme­kek, fel­nõt­tek egyaránt. Más­nap délelõtt túl­ny­omórészt aján­dékvásárlással, készülõdés­sel telt el, és a búc­súzás pil­lanatai sokak szemébe kön­nyeket csaltak. Eza­latt az öt nap alatt min­dan­ny­i­unk számára bebi­zonyosodott, hogy a vendég­látásban nem okoz­tak gon­dot a nyelvi nehézségek, hamar itthon érezték magukat és rövidesen vis­sza szeretnének térni hozzánk.
Az orszá­gok, kultúrák közötti távol­sá­got áthi­dalta a közös nyelv, a szeretet nyelve. Az igaz­gató, Xavi testvér és a spa­nyol vendégek ezú­ton is megköszönik min­da­zok nagylelkû fáradozását, akik hoz­zásegítet­ték õket a fele­j­thetetlen, cso­dálatos élményekhez.

2003. április 20.

Egy évvel ezelõtt indult a Mária Isko­lat­estvérek szervezésében a testvérisko­lai kapc­so­lat a rend egyik spany­olországi iskolája és az eszter­gomi Mind­szenty József Kato­likus Általános Iskola között. Igual­adából 2001 decem­berében tanárok és szülõk egy cso­portja lá­togatott Eszter­gomba, tavaly nyáron pedig a Mind­szenty iskola tanárainak, diák­jainak és szülõknek 44 fõs cso­portja uta­zott Spany­olországba, és töltött ott el egy hetet a Barcelona közelében levõ katalán város­ban, az ottani iskola vendégeként.
Április 21-​én, húsvéthét­fõn este 7 órakor érkezik Eszter­gomba az igual­adai iskola közösségének 51 fõs cso­portja autóbusszal a vis­zontlá­to­gatásra. Az eszter­gomi Mária Isko­lat­estvérek, illetve a Mind­szenty iskola vendégeiként és a diákok család­jainál vendégeskedve töltik el a hetet Eszter­gom­mal, környékével, illetve Bu­dapest nevezetességeivel ismerkedve. A vendégek szom­baton kora délután indul­nak vis­sza Igualadába.

2002. július 14.

Mind­szen­tys diákok Spany­olország­ban (II. rész)

Szom­baton a vendéglátó csalá­dokkal együtt Barcelona két híres tur­isztikai látványosságá­val – a Szent Család (Sagrada Família) tem­plom­mal és a Güell Parkkal ismerkedtünk.
A vasár­nap délelõt­töt min­den gyer­mek a „csa­ládjával” töltötte. „Mi Odenába utaz­tunk egy lova­gi tornára. Sok szép jelenetet lát­tunk, ami tap­sot érdemelt, de szer­in­tem a mi augusz­tusi lovagi tor­nánk szebb. Ebé­dre azt gon­do­ltam, rizses húst eszünk, de tévedtem: rákot, kagylót, halat kap­tunk. Min­dent megkós­toltunk” (M. Balázs). „Délután fes­z­tivált ren­deztek tiszteletünkre. Ekkor mutat­tuk be a Lúdas Matyi szín­darabot (spanyol nyel­ven, mag­yar tán­cokkal és énekekkel), mely­ben mind a 38-​an szere­peltünk” (B. Ákos).
A mûsor után a vendéglátók, sokan kön­nyes szem­mel grat­ulál­tak. Nem akar­tak hinni a fülük­nek, hogy a mag­yar gyerekek, akik spanyol ottho­naikban keveset beszél­tek, ilyen jól tudnak spa­nyolul. A „tûz­i­játékot” szent­mise követte az iskola zsú­folásig megtelt kápol­nájában, majd az estét közös vac­sora és éjfélig tartó tánc zárta. „Az est egyik megható pon­tja volt, amikor az igual­adai is­kola igaz­gatója, Csabi testvér emlék­táblát ajándé­kozott a két város címerével Gyuri bác­si­nak, a mi igaz­gatónknak” (F. Betti).
„A hétfõ délelõtt már szomorúb­ban indult, tudva, hogy délután indu­lunk haza. De kihasználva még az idõt, a világ egyik leg­nagy­obb — Codor­níu nevû — pezs­gõ­gyárába láto­gat­tunk. A 30 km hosszú pin­cerend­sz­ert ’kisvonat­tal’ jár­tuk be. Ebéd után pakolás következett, majd ½5-​kor szomorúan, kön­nyek között búc­súz­tunk spanyol bará­taink­tól” (M. Balázs).
Július 3-​án, nem sokkal éjfél után érkeztek a Mind­szenty iskola udvarára a gyerekek. „Nekem már most hiányzik a spanyol család, és soha nem fogom elfele­jteni õket” (N. Eliza). „Nekem min­den tet­szett: a pro­gramok, az iskola és a csalá­dok ven­dégszeretete. Bár jól elfárad­tunk, mégis kip­i­hen­ten nézett min­denki egy új nap elé” (M. Szan­dra). „Legjob­ban az tet­szett, hogy az a család, akit éle­temben elõször lát­tam, akkora szeretet­tel for­dult felém, mint az igazi csalá­dom. Az összeál­lí­tott pro­gramok által csodálatos helyszíneket ismer­het­tünk meg. A spanyol csalá­dom­mal tar­tani fogjuk a kapc­so­la­tot, mert szeretjük egymást” (K. Ivett).
„Könyörgünk Urunk igual­adai bará­tainkért, akik nem­c­sak házuk ajta­ját nyi­tot­ták ki elõt­tünk, hanem életüket és szívüket is. Áldd meg õket, csa­ládjukat, álmaikat és ter­veiket, hogy reményeik megvalósuljanak!”
Bégány­iné Maya néni

2002. július 7.

Mind­szen­tys diákok Spanyolországban

A Mind­szenty József Kato­likus Általános Iskola 38 diákja és 5 tanára a tanévzáró után egy nap­pal, jú­nius 23-​án, vasár­nap délután nagy útra indult. A cél a spany­olországi Igual­ada nevû város Marista iskolája volt. Ez a testvérisko­lai kapc­so­lat az eszter­gomi isko­lában tanító Mária Isko­lat­estvérek, Máté és Péter test­vér segít­ségével majd két éve indult, elõször a mag­yar pedagó­gu­sok, tavaly pedig a katalán tanárok látogatá­sával. Most elérkezett az idõ, hogy a diákok is megis­merhessék egymást.
A hosszú, fárasztó autóbus­zos utazást feledtette a táj szép­sége: „Hatal­mas hidakon men­tünk át, ami majd­nem a hegyek tete­jével volt egysz­in­ten. A hegyek kö­zött kan­yarogva lát­tuk meg – sokan elõször – a nagy Földközi-​tengert” (M. Balázs). „És nyolc órát pihenhet­tünk a fran­cia tenger­par­ton” (M. Anett).
Június 25-​én délután érkeztünk az iskolába, hol már nagyon vár­tak a vendéglátó csalá­dok. A gyerekek három hónapja tan­ul­tak spany­olul, hogy a kommu­ni­káció kön­nyebb legyen, mégis nagy izga­lom­mal, riadt tek­in­tet­tel várták a találkozás pil­lanatát. „Elõször kic­sit fél­tem, amikor odak­erül­tem a csalá­domhoz, de egy-​két óra után nagyon megsz­erettem õket, és õk is engem” (N. Eliza).
Más­nap már boldo­gan mesélték elsõ estéjük élmé­nyeit. Ked­den Igual­ada város nevezetességeivel, törté­netével, tem­plomá­val ismerkedtek a gyerekek, szerdán Barcelona kikötõjét hajózták be arról a helyrõl indulva, ahon­nan Kolum­busz Kristóf szedte fel hor­gonyát fel­fedezõ útja elõtt. A nap nagy meglepetése egy háromdi­menziós mozi volt. A délutánt a tenger­par­ton töltöt­tük. „Este vis­sza­térve az iskolába, sik­erült tel­je­sen össze­ba­rátkozni a spanyol fiúkkal, csak a kulc­sszó kel­lett: a fo­ci. Nagyon jól tudnak focizni, a rug­byt vis­zont nem szeretik””(M. Balázs).
Csütörtökön Montser­ratba látoga­tott a csapat. Ez a hely Igual­ada és Barcelona között talál­ható, bencés kolostoráról lett híres, amely egy fûrész­fo­gakra emlé­keztetõ magas hegy tete­jére épült. „Gyönyörû volt a tem­plom, a mise, és büszkén hall­gat­tuk Ildikó nénit, aki az olvas­mányt mag­yarul olvasta fel nekünk. Nagyon tet­szett a tem­plom nevezetessége, a fekete Madonna is. A Gaudi által ter­vezett Mária-​kápolnában ének­szó­val köszön­tük meg ezt a szép napot” (S. Szilvi).
A pén­teki nap felülmúlt min­den várakozást. „Egy hatal­mas vidám­parkba, Port Aven­turába utaz­tunk. Ez a falu nagyságú hely 5 nagy terüle­tre oszlott, melyek kö­zött térkép­pel tájékozód­tunk. A területek eln­evezése nem véletlen, mert olyan jel­legzetességek díszítik, hogy térkép nélkül is ráis­mer­hetünk: Vad­nyu­gat, Mex­ico, Kína, Polinézia és Mediter­rá­nia. Akik még nem ültek hul­lám­vasú­ton, behozhat­ták a lemaradást, mert hét is volt, ame­lyek közül az egyik, a Dragon Khan, az egész várost áttek­intõ mag­a­ssá­gokba vitte fel a merész jelent­kezõket. Aki a félel­met szereti, mehetett tengeralatt­já­ró-​szimulátorba, ami egy ten­geri szörny elõl menekült. Ha más utat válasz­tot­tunk, egy maya piramisba vagy a Tûz tem­plomába juthat­tunk. Itt se ijed­jen meg senki, ha meg­gyul­lad az alatta levõ víz, a szo­brokból 34 m ma­gas tûzos­zlopok csap­nak fel, és élethû múmiák emel­kednek ki a vízbõl. És még sorol­hat­nám. Akik a vizet ked­ve­lik, leúszhat­nak – ruhát nem kímélve – csó­nakkal vagy farönkön ülve vízeséseken, vagy mehet­nek a Grand Canyon vad­vizeire; de láthatunk tahiti vagy mex­i­cói tán­cokat, beül­hetünk egy kínai cirkuszba, vagy végignézhetünk egy madárshow-​t. Bárme­lyiket is vá­lasztottuk, nem csalód­tunk” (H. Márk). (Folyt. köv.)

2002. június 29.

A Mind­szenty iskola 40 fõs cso­portja a ter­vezettnél egy nap­pal késõbb ért Barcelonába, mivel útközben megáll­tak és a fran­cia tenger­par­ton fürödtek. A hetet sûrû és maradandó élményt nyújtó pro­gramokkal töltöt­ték, teg­nap egy látványos vÍzi­parkot láto­gat­tak meg, a küldöttség fel­nõtt tag­jait pedig az eszter­gomi Piero (Péter) Catala testvér szülei lát­ták ven­dégül vac­sorá­val. Haz­a­érkezésük után a Kupola Olva­sóinak majd rés­zlete­sen beszá­mol­nak útjukról.

2002. június 23.

Ma 13 órakor indul a Mind­szenty iskola 40 fõs cso­portja autóbusszal Spany­olországba, Igual­adába, ahová a Mária Isko­lat­estvérek ottani iskolája hívta meg õket 10 napos láto­gatásra, melynek célja a testvérisko­lai kapc­so­lat kiépítése.

2000. novem­ber 12.

Spany­olország­ban jár­tunk (2)

Az ebédet a testvérek házában fogyasz­tot­tuk el, ahol spanyol ételkülön­legességekkel hal­moz­tak el ben­nün­ket. Dé­lután, a tanítás foly­tatásakor a 7. és 8. osztá­lyosok ter­mében a gyerekeknek átad­tuk a mi iskolánk diák­jai által szá­mukra készített ajándékot. Majd az isko­lai pasz­torális cso­port ve­ze­tõje ismertette tevékenységüket, és azt, hogy milyen nehéz­ségekkel kell szem­benézniük, illetve, hogy melyik az a terü­let, ahol látványos ered­ményeik van­nak. Ezt követõen az óvodá­sok aulájában megtek­in­tet­tük a kic­sik gesztenye ünne­pét, ami egész Spany­olország­ban már hagy­ományos ünnep­pé vált. Este mag­yaros étel­lel lep­tük meg a házigazda testvé­reket és az engem vendéglátó csalá­dot. A vac­sora után késõ éjjelig énekeltünk, beszél­get­tünk és min­denki nagyon bol­dog volt, hogy ez a testvérkapc­so­lat kezdet­tõl ilyen jó úton és lelkesedés­sel halad.
Novem­ber 1-​én, Min­den­szen­tek napján 10 órakor Sit­ges városába men­tünk, a tenger­par­tra, és megis­merkedtünk a nevezetességekkel, valamint sétál­tunk a tenger­ben. Dél körül értékeltük az addig történ­teket, s meg­fo­gal­maz­tuk cél­jainkat, meg­próbálva a jövõt is felvá­zolni. Három órakor indul­tunk Mon­ser­ratba, amely a hegyek között 700800 m mag­a­san talál­ható. Itt fogyasz­tot­tuk el hideg ebédün­ket hideg szél­ben, ugya­nis a tenger­part és Mon­ser­rat hõmérsék­lete között kb. 20 oC eltérés mutatko­zott. Fél ötkor a bencések kolostorában az apát vezetett körül ben­nün­ket, ismertetve a kolostor törté­netét és a közösség tevékenységét. Este­felé a bencés nõvérek által készített kerámi­atár­gyakat tek­in­tet­tük meg, és vásárol­hattunk is közülük. Fél 7-​kor indul­tunk vis­sza Igual­adába, ahol a plébá­ni­atem­plom­ban szent­misén vet­tünk részt. Majd a testvérek ros­ton sült bárán­nyal vár­tak bennünket.
Az utolsó elõtti napon, csütörtökön reggel 9 órakor a Katalán Önko­r­mányzat székházába láto­gat­tunk, ahol az ok­tatási bizottság elnöke, egy hölgy beszá­molt a bizottság mun­kájáról majd Mag­yar György igaz­gató úr – aki egyút­tal Esz­tergomban az oktatási bizottság elnöke is — ismertette saját tapasz­ta­latait e téren. Késõ délelõtt az iskolába láto­gat­tunk és megtek­in­tet­tük az osztá­lyter­meket, ahol megis­merkedtünk a diákokkal, akik érdek­lõdtek iskolánk felõl és arról, hogy mi­lyen módon tudná­nak õk is bekapc­solódni a két iskola közös pro­gram­jaiba. Közben az igaz­gató úr és Báthori Bernadett, gyer­mekvédelmi felelõs találko­zott az iskola vezetõivel vala­mint pszi­choló­gusá­val, tapasz­ta­la­tokat cserél­tek és a minél hatékonyabb munka érdekében ötleteket adtak egymás­nak. Dél­ben Ramon testvér szülei­hez láto­gat­tunk, akik egy 200 fõs kis faluban élnek. Otthonuk­ban felköszön­töt­tük Ramon testvér éppen 67. születés­napját ünneplõ éde­sanyját. Finom ebéd­del és nagy szeretet­tel fogad­tak bennünket.
A délután derekán indul­tunk vis­sza Igual­adába, és elõ­ször egy bõr-​múzeumot tek­in­tet­tünk meg, ahol aprólékosan megis­mertet­ték velünk a bõrkészítés mes­terségének történe­tét a kezde­tek­tõl nap­jainkig. Majd ellá­to­gat­tunk egy olyan Mária Isko­lat­estvérek Rendje által fen­ntar­tott intézetbe, mely 1418 éves fiat­alok otthona, akikrõl szüleik lemond­tak, vagy veszé­lyeztetett környezetben, bûnözõ szülõk mel­lett éltek. Az intézet vezetõje beszá­molt tevékenységükrõl; szembesül­hettünk azzal, hogy türelem és kitartás kell munkájukhoz, hiszen sok-​sok kudarc éri õket. Fél 9-​kor a Marista iskolában a szülõk egyesületének vezetõivel találkoz­tunk, akik elmond­ták cél­jaikat, beszá­moltak tevékenységükrõl. Este búcsúva­csorát ren­deztek szá­munkra a testvérek.
Pén­teken, az utolsó napon reggel ismét az iskolába men­tünk, ahol elbúc­súz­tunk a tan­testület tag­jaitól, a testvé­rektõl és fél 12-​kor indul­tunk Barcelonába. Itt ismét az ottani testvérek vendégsz­eretetében részesültünk a közös ebéd al­kalmából. Majd fél 3-​kor men­tünk a repülõtérre, ahon­nan Pá­rizson át este 9-​re értünk Fer­i­h­e­gyre és onnan kis­busszal tér­tünk haza Esztergomba.
A küldöttség min­den tagja nevében elmond­hatom, hogy fan­tasztikus, tar­tal­mas élmény­ben volt részünk, sokat tanul­hattunk spanyol testvéreink­tõl mind az oktatás, mind a ne­velés területén és mi is sok tapasz­ta­la­tot adhat­tunk át nekik. Örömteli volt szá­munkra az a szeretet és az a nyi­tottság, amely körül­vett ben­nün­ket. Úgy érez­zük, hogy igen hasznos kezdeményezés elsõ lépé­seiben vehet­tünk részt, mely egész biz­tosan gyümölc­sözõ lesz mind a két fél számára. Köszön­jük a Mária Isko­lat­estvéreknek azt az állandó odafi­gyelést és aprólékos szervezõ munkát, mel­lyel fogad­tak ben­nün­ket ez­alatt a 7 nap alatt és azt a lelkületet, amely erõt ad mindany­nyiunknak a továb­bi­ak­ban is. A testvérkapc­so­lat jövõjében bízva fogunk min­dan­nyian tovább tevékenykedni.
Styevola Aranka

2000. novem­ber 5.

Spany­olország­ban jár­tunk (1)

Amint az olvasók már az elõzõ szá­munkból érte­sülhettek róla, a Mind­szenty József Kato­likus Általános Iskola a spany­olországi Igual­ada nevû város­ban egy ottani Marista iskolá­val létesít testvérkapcsolatot.
Október 28-​án reggel 9 óra 30 per­ckor indul­tunk iskolánkból kis­busszal dr. Mag­yar György igaz­gató úr­ral, kol­légáim­mal Bátori Bernadet­tel és MaIer Kránitz­né B. Ágnes­sel, Romanek Etelká­val — aki szülõként volt tagja a küldöttségnek — és Máté valamint Ramon test­vérrel Fer­i­h­e­gyre, ahon­nan a jegy­foglalá­sok miatt 2 cso­port­ban utaz­tunk el Párizsba, majd onnan már kö­zösen tovább Barcelonába, ahová este 8 órára érkez­tünk. A repülõtéren már várt ben­nün­ket a part­ner isko­lát vezetõ szerzetes közösség egyik tagja kis­busszal, amely az egész ott tartózkodá­sunk ide­jén rendelke­zé­sünkre állt. Ramon testvér alka­lmi busz­sofõrként fél 10-​re Igual­adába vezetett min­ket, ahol az ottani Marista testvérek 4 fõs közössége – eddig min­dan­ny­i­unk által ismeretlenek voltak — várt ben­nün­ket. A testvérek már ettõl a pil­lanat­tól kezdve hatal­mas nagy szeretet­tel vet­tek ben­nün­ket körül, nyi­tottságuk miatt már néhány perc alatt úgy éreztük, mintha évek óta ismernénk egy­mást. Finom és bõséges vac­sora után min­denki el­fog­lalta szobáját a testvérek házában, én pedig egy pe­da­gógus család vendégsz­eretetét élvezhet­tem Mont­bui­ban, egy kis faluban 10 km-​re Igualadától.
Más­nap, vasár­nap Barcelonába indul­tunk a reggeli órák­ban, ahol Máté testvér bátyja segített ben­nün­ket a család­já­val a nevezetességek megtek­in­tésében. Így lát­hattuk a Tem­plo de la Sagrada Familia tem­plo­mot, amely 1882 óta még most is épül a hívek adományából. Ezt követõen elsétál­tunk a Santa Maria de Mar temp­lomhoz, ahol szent­misén vet­tünk részt. Nem messze ettõl, a széke­s­egy­ház elõtt nagy meglepetés várt ben­nünket, az emberek fúvó­sok zenéjére katalán tán­cot jár­tak, mely vasár­napi szokás ezen a helyen. A kated­rális és a kerengõ látványa lenyûgözött ben­nün­ket. Ezt követõen a városháza és a Katalán Provin­cia épületét tek­in­tet­tük meg a Plasa San Jaime téren. Útközben szá­mos olyan utcát lát­tunk, mely régen egy-​egy mester­ség utcája volt. Láthat­tuk a Király terét, melyen min­den vasár­nap pia­cot tar­tanak. Ebédün­ket egy szép park­ban pál­mafák alatt és papagáj rikoltozá­sok közepette fo­gyasztottuk el. A finom és bõséges ebéd után a tenger­partra sétál­tunk, ahol vitor­lá­sok százai hor­gony­oz­tak, majd a mag­a­s­ban egy oszlop tete­jén feltûnt Kolom­busz Kristóf.
A délutáni órák­ban Máté testvér bátyja meghívott ben­nünket laká­sukba kávéra majd a tar­tal­mas város­nézést meg­köszönve indul­tunk a Barcelonai Olimpiai Sta­dionba, ahol Péter testvér öcc­sének jóvoltából egy fan­tasztikus focimecs­cset láthat­tunk, amely ben­nün­ket höl­gyeket is lekötött. A mecc­set követõen a késõ esti órák­ban indul­tunk vis­sza Igua­ladába, ahol a testvérek (hideg) vac­sorá­val vár­tak bennünket.
A har­madik napon, hét­fõn fél nyol­ckor a testvéreknél szent­misén vet­tünk részt, majd 9 órakor men­tünk az iskolába, hogy meg­néz­zük a gyerekek érkezését. 800 gyer­mek jár az iskolába 016 éves korig, az általános isko­lai tanul­mányok végéig. Az óvodá­sok és alsó tagozatosok az udvaron gyüle­keznek, és a nevelõjükkel men­nek be az osztá­lyter­mekbe, míg a felsõ tagozatosok rögtön a terembe mehet­nek. Majd megtek­in­tet­tük az óvodát és a bölc­sõdét, ahová 120 gyerek jár (a kic­siket viszik) és nagyon barát­sá­gos, otthonos környe­zetben tartózkod­hat­nak. Fél 11-​kor indul­tunk ismét Barcelo­nába a Marista Isko­lat­estvérek ottani közpon­tjába, ahol az igaz­gató elõadást tar­tott a Marista testvérek letelepedésérõl Spany­olország­ban, tevékenységükrõl, nevelési céljukról.
Rés­zletes és naprakész pro­gramot dol­go­z­tak ki a taní­tásról, annak stílusáról, az isko­lai munkáról, a nevelési terv­rõl, továb­bképzésekrõl, a családi élet pedagógiájáról, amely­be mi is aprólékos betek­in­tést nyer­het­tünk. Rövid szünet után az egyes iskoláik­ban mûködõ pasz­torális cso­por­tok központi vezetõje ismertette az isko­lai pasz­torá­ció célját és a cso­portok tevékenységét. Az ebédet szin­tén a testvérek közössé­gében fogyasz­tot­tuk el. Ezt követõen a barcelonai marista iskolát tek­in­tet­tük meg, ahol az alsó tagozat igaz­gatója és a nevelésért felelõs helyettes ismertette velünk az iskola neve­lési és pedagó­giai pro­gramját. Barcelonában — a nálunk élõ testvérekhez hason­lóan — szin­tén tevékenyked­nek testvérek a cigány negyed­ben, így ezen a területen is rövid láto­gatást tet­tünk, valamint elmen­tünk arra a plébániára, mely­hez a cigány közösség tar­tozik. 7 órakor indul­tunk vis­sza Igual­adába, ahol a testvéreknél vacsoráztunk.
A negyedik napon, ked­den az igual­adai iskola életébe pil­lan­that­tunk be rés­zlete­sen. A tor­naterem és az aula meg­tekintése után találkoz­tunk a helyi újság riporternõjével, aki érdek­lõdött a testvérisko­lai kapc­so­lat felõl és fotót is ké­szített. Majd az egyik osztá­lyterem­ben a tan­testület több tag­ját is megis­mer­het­tük, ismertet­tük egymás­sal cél­jainkat és fela­datainkat a testvérkapc­so­lat elindítása és fejlesztése érde­kében. Elmond­hatom, hogy nagyon poz­itív és építõ hozzá­ál­lást tapasz­tal­tunk min­den téren min­denki részérõl. (Folyt. köv.)
Styevola Aranka

2000. október 29.

Új testvérkapc­so­lat

Eszter­gom Város Önko­r­mányzata valamint a város egyesületei, illetve intézményei széles körû nemzetközi testvérkapc­so­la­tokat ápol­nak. Igaz ez a Szent Anna Plébániára és a Mind­szenty József Ka­tolikus Általános Iskolára is. A napok­ban az iskola újabb part­nerrel történõ testvérkapc­so­lata körvo­nalazódik. A Szent Anna Plébá­nia területén élõ Mária Isko­lat­estvérek Szerzetes­rend közössé­gé­nek spanyol tag­jai — akik egyút­tal a Mind­szenty iskola hitok­tatói is – kezdeményezésére a Mind­szenty iskola a rend egyik spany­olországi, a Bar­celonától 40 km-​re lévõ Igual­ada város­ban több mint 100 éves múl­tra vis­sza­tek­intõ iskolá­val veszi fel a kapc­so­la­tot. Ennek keretében az elsõ hivata­los esemény, hogy az iskola hét fõbõl álló — a test­véreket, a pedagó­gu­sokat és a szülõket képviselõ – küldöttsége elu­ta­zott Spany­olországba. A cso­port teg­nap délelõtt indult repülõgép­pel Páriz­son át Bar­celonába, az igual­adai iskola meghívására, hogy tag­jai megis­merked­jenek az intézmén­nyel, ha­gyományaival, életével, pedagó­giai módszerei­vel, és elõkészít­sék az ottani iskola küldöttségé­nek láto­gatását Eszter­gomba. A tanítási szünet szol­gál alka­lmul a láto­gatásra, a küldöttség novem­ber 3-​án, pén­teken este érkezik haza Magyarországra.

2001. október 28.

A világ több mint száz országában mûködõ Mária Isko­lat­estvérek Szerzetes­rend az elmúlt het­ek­ben tar­totta általános rendi káp­ta­lan­ját Rómában. A Rend spa­nyolországi és fran­ciaországi tar­tományfõnökei, Emili Turu és Moris Berquet (az õ rend­tar­tományuk támo­gatja és felü­gyeli a Rend mag­yarországi két közösségét – Gyõr, Eszter­gom – addig, amíg a mag­yarországi kö­zösségek önálló rend­tar­tomán­nyá nem fejlõd­nek) ma Eszter­gomba láto­gat­nak, hogy szemé­lyes tapasz­ta­la­tot és értesülést nyer­jenek a közösség tevékenységérõl és terveirõl.
*
A Mária Isko­lat­estvérek Szerzetes­rend magyar­or­szági (és egy­ben eszter­gomi) közösségének vezetõje, Máté Gon­za­les testvér tolmác­sként vett részt a Rend ál­talános káp­ta­lan­já­nak munkájában, Rómában. A tanács­kozás befe­jezését követõen az elmúlt héten visszaér­kezett Eszter­gomba, várat­lan betegségének kezelésére azon­ban haz­a­u­ta­zott Spany­olországba, ahol ked­den kön­nyebb mûtéten kell átes­nie. Mihama­rabbi felépülést kívá­nunk neki és szeretet­tel vár­juk vis­sza Esztergomba.
*
Mateo Gon­za­les Cer­dan testvér, a Mária Iskola­testvérek mag­yarországi közösségének vezetõje kezde­ményezésére és szervezésében baráti kapc­so­lat indult egy évvel ezelõtt a Rend Barcelona közelében fekvõ Igualada-​i iskolájá­nak tan­testülete és az eszter­gomi Mind­szenty József Kato­likus Általános Iskola tantes­tülete között. Akkor Eszter­gom­ból nyolc fõs küldöttség uta­zott Spany­olországba, most a spanyol iskola tantes­tületének küldöttsége vis­zontlá­to­gatásra novem­ber 2-​án érkezik öt napra Esztergomba.






Eszter­gomi Kincskeresők Alapítvány

Adó: 1 %! Adószám: 18408434−1−11

120250000139635000100002

2018 Április
26
Csütörtök
Esemény­nap­tár
Bővebben…

Napi evangélium

  • 2018. április 25. – Szerda, Szent Márk evangélista (Mk 16,1520)

    2018 Apr 25,

    Abban az időben: Jézus meg­je­lent a Tizen­eg­y­nek, és így szólt hoz­zájuk: „Men­jetek el az egész vilá­gra, és hird­essétek az evangéli­u­mot min­den teremt­ménynek! Aki hisz és megk­eresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevem­ben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszél­nek, kígyókat vehetnek[…]

    Bővebben…

Hír­levél