„Viseljétek gond­ját szívetek jóságá­nak min­den nap, azt is gon­do­zni kell.

S az Isten derűjét ne hagyjá­tok kilo­pni lelketekből.”

(Mind­szenty József )

Cserkészet

Nyomtatás

25. Orszá­gos cserkész nép­dalének­lési, vers és mese­mondó verseny

„A hagy­ományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagy­ományaink csak akkor marad­hat­nak meg, ha megéljük őket!” Sebő Ferenc

Bronz: Cser­mák Julcsi –versmondás, Bélai Bar­bara –mese­mondás, Csom­bók Borostyán –ének
Ezüst: Horváth Samuéla –ének, Ábel Dániel –ének, Puma örs lány tag­jai –ének, Puma örs fiú tag­jai –ének
Arany: Schus­ter Áron –ének, cit­era Solymári Zalán –ének, Fehér Tigris örs, Gepárd örs
Kiemelt arany: Solymári Zalán és Kákonyi Gergő, akik különdíjban részesül­tek, ami 25%-os ked­vezmény a Kár­pátmeden­cei Regős cserkésztáborba.



Grat­ulálunk min­den versenyzőnek!

MANÓ­TANYA

Kisc­serkészek téli tanyázása 2015 dec.

Fél hatra odaértünk az iskolához. Las­sac­skán kezdtek szállingózni a kisc­serkészek is. Ügye­sen kipakoltak (némi segít­séggel) és kezdőd­hetett a tanyázás! Bemu­tat­tuk nekik a keretet (manó­tanyát), utána népi játékokat ját­szot­tunk. Kic­sit később, mikor már kiszórakozták magukat jöhetett a vac­sora. Miután megtöltöt­ték bendőjüket, már csak a tábortűz volt hátra és a lefekvés. Per­sze egyikőjük sem akart aludni! Vis­zont nagy meglepetésünkre már hétkor fent volt min­denki. Mi ket­ten (segítőként) men­tünk keny­eret kenni, ahol furcsa hangok jöt­tek a radiá­tor­ból körül­belül öt percenként… Amíg mi félősen, de nagy hévvel ken­tük a keny­ereket, addig a manóc­skák­nak nagysz­erű reggeli tornában volt részük. Miután megjöt­tek, finom reggeli várta őket. Jól belak­mároz­tak és kezdőd­hetett a nap! Kézműves foglalkozást tar­tot­tunk nekik, min­denki nagyon ügye­sen készítette az ajándékokat. Készí­thet­tek képes­lapot, harangot, rén­szarvast, színeztek egy nagy közös karác­sonyfát. A roham­pá­lyán is szépen tel­jesítet­tek.
Ezután forgószín­pad következett. Ezek alatt jól kifárad­tak ezért csendes pihenőt tar­tot­tunk. Egy kis báb­játékkal színeztük a napot. Miután erőt gyűjtöt­tek, jöhetett a méta. Olyan messzire ütöt­ték a lab­dákat, el se lát­tunk odáig!Aztán gip­szből készült gyerty­atartót fes­tet­tünk és rén­szarva­sos karác­sonyi üdvö­zlőlapot készítet­tünk, azok is gyönyörűek let­tek. Ezután már csak a nyakkendő és kitűző osztás következett a zás­zlólevonás keretében. A hat órás szent­misére bevit­tük a Betle­hemi Lán­got, ezzel zárva a tanyázást. Nagyon ügyes volt az összes újdon­sült kisc­serkész!

Csom­bók Borostyán és Vojtek Vik­tória, 7.osztály


SZENT ISTVÁN NYOMÁBAN

Cserkészek őszi tanyázása 2015.

Darina néni papírt nyomta­tott,
pén­tekre legyen kész min­den pog­gyász,
jöt­tek, jöt­tek a komáro­miak, csomó gyerek ujjon­gott.
Különös, különös tanyázás kezdet volt!

Kipakolás, megá­gyazás, égsza­kadás, földin­dulás,
Az összes őrsvezető összeom­lott.
Különös, különös tanyázás kezdet volt.

Számháború, méta­játék, ne fejeződ­jön be még a játék,
pedig már 130 volt.
Különös, különös egy játékc­sokor volt.

Más­nap kelünk korán reggel, torna aztán reggeli.
Zsíros kenyér! Hmm! Nyami!
Min­den gyerek odáig volt.
Különös, különös szom­bat reggel volt.

Aztán irány város­nézés! Bazi­likánál sok selfie,
Lás­zló király is beha­jolt, hátraüvölt komáromi: „Vigy­orogjá má Te Laci”
Iszonyat vic­ces volt.
Különös, különös szom­bat délelőtt volt.

Darina néni fejét fogja. – Fiúk, mint egy marhac­sorda!
Áll­ja­tok már be oszlopba.
Foly­ton folyvást csak ez volt.
Különös, különös egy húsz perc volt.

Sok szen­tkép és ékes gyémánt, díszíti fel majd a koronát
Közepén István és Krisz­tus Urunk hon­olt.
Ékes, díszes Szent Korona volt
Külön­leges, érdekes kézműves foglalkozás volt.

Aztán este roham­pálya! Ó, csak ne essek pofára!
Mi fiaink készítet­ték, szívet – lelket beletéve
Komárom és Eszter­gom nagy-​nagy örömére.
Az időreko­r­dom 3 és fél perc volt.
Különös, különös egy roham­pálya volt.

Más­nap reggel pakolászás, világháborús csa­tatér,
ha ezt fel­nőtt meglátja, hitéből azon­nal kitér.
Keres­gélés, kutakodás, hosszú volt ez a tanyázás
de megérte, mert nagyon jó volt!
Érdekes, érdekes egy hétvége volt.

Írta: Bélai Bar­bara, 7.osztály

Poz­sony­ban jár­tak a cserkészek

Az őszi szünet első napján kirán­dulni indul­tunk Poz­sonyba. Amikor odaértünk meg­néztünk a város nevezetes tem­plo­mait, többek között a Koronázásit és a Kék tem­plo­mot. A Kék tem­plom azért híres mert min­dene csak kék volt. Ezután meg­néztük az úgy nevezett Mihály kaput, amit régen a város leengedett éjsza­kára. Megtek­in­tet­tük a Városházát, amit három mester épített meg. Csak három mintából készült, még is van ben­nük valami egy­forma, ez nagyon tet­szett min­denk­inek.
Elérkezett a várva várt pil­lanat! Irány a poz­sonyi Állatk­ert és Dinó park. Már nagyon izga­tot­tak voltunk. A bejárat­nál min­denki kapott egy doboz vit­a­m­in­cukrot az állatk­erti dol­go­zók­tól ajándékba. (Először azt hit­tük, hogy az álla­tok­nak kell majd adni.) Amikor bel­jebb men­tünk három cso­por­tra let­tünk osztva. Mi először a tigrist néztük meg, de még sok álla­tot lát­tunk pl.: fehér tigrist, fehér oros­zlánt, lámát, oros­zlánt, orrszarvút, ken­gu­rut, struc­cot, madarakat, zsirá­fot, zebrát, vízilo­vat, hat­tyúkat… Aztán jött a Dinó park!!! A dinosza­u­rus­zok élet­nagyságúak voltak, mozog­tak és lélegeztek is…Ez nagyon élethű volt!!!! A park ele­jén be lehetett mászni egy dinó szájába. Itt nagyon jó képeket készítet­tünk egymás­ról.
Az állatk­ert után elmen­tünk Mária völ­gybe ahol for­rásvízzel megtöltöt­tük a kulac­sokat és végigjár­tuk a stá­ciókat, végül egy jót ját­szot­tunk közösen. Majd bemen­tünk a mel­lette lévő kis tem­plomba, ahol éppen lengyelül mis­éztek, de ez nem akadá­ly­ozott meg abban, hogy hálát adjunk ezért a szép napért.

Gubó Laura 5.o.

Cserkész sik­erek Németországban…

Tavaszi akadá­ly­versenyünk győztes csap­atai 2015. szeptem­ber 2428. között részt vehet­tek a Külföldi Mag­yar Cserkészszövet­ség Akadá­ly­versenyén Kaslt-ban(Németország). Az akadá­ly­versenyen Néme­tország­ból, Svájcból és Ausztriából, 12 csap­at­ból, 130 cserkész mérhette össze tudását és ismerked­hetett meg II. Rákóczi Fer­enc kalan­dos életével.

A hosszú hétvége során külön­böző színes pro­gramok vár­tak cserkészeinkre. Bécs­ben egy város­nézés keretein belül megtekinthet­tük a város látványossá­gait és a mag­yarsághoz kötődő emlékeket. Túravezetők Puma volt, a bécsi cserkészc­sap­at­ból, ezú­ton is köszön­jük neki a tar­tal­mas pro­gramot. Megc­sodál­tuk a gyönyörű Szent István dómot, ahol még egy mag­yar oltár is áll. Megtekinthet­tük a Schön­brunni kastély parkját is, innen csodálatos kilátás nyí­lik Bécs városára.
Utunk tovább vezetett Mattseebe, ahol egy emlékmű őrzi a mag­yar Szent Korona rejtekhe­lyét. 1945-​ben itt rejtet­ték el a mag­yar koron­aőrök.

Hosszú utazás után megérkeztünk Kastlba, ahol néme­tországi cserkésztestvéreink nagy szeretet­tel fogad­tak ben­nün­ket. Szom­baton, a délelőtt folyamán, Tudásvásáron vet­tünk részt, amin min­den ismeretet megsz­erezhet­tünk, hogy sik­ere­sen tel­jesíthessük a pályát. Jó volt látni, hogy még ilyen távol is Mag­yarországtól a mag­yar cserkészek össze­tar­tanak és egy kis közösséget for­mál­nak. Délután végre sor került a várva várt versenyre.
Este közös őrsi főzés volt a pro­gram. A tar­tal­mas napot tábortűzzel zár­tuk, meg­je­lent II. Rákóczi Fer­enc is hogy együtt zárhas­suk ezt a fan­tasztikus, ámbár fárasztó napot. Vasár­nap reggel még egy utolsó meg­méret­tetés várt kis csap­atunkra, amivel bebi­zonyíthat­ták, hogy igazi kuru­cok vagyunk.

Vasár­nap dél­ben volt az ered­mény­hird­e­tés: nagy örömünkre az Akadá­ly­versenyen 1. helyen végeztünk, a Kuruc-​próbán ezüstérme­sek let­tünk.
Haz­afelé még útba ejtet­tük Kis­bar­naki Farkas Fer­enc sírem­lékét, ahol kos­zorút is elhe­lyeztünk. Kis­bar­naki Farkas Fer­enc 1941-​től haláláig mag­yar főc­serkész volt, munkássága máig példa szá­munkra.
Cserkészeink sok új barát­ság­gal, szép élményekkel és tapasz­ta­la­tokkal gazdagodva tértek haza. Ez a kirán­dulás éle­tre szóló élmény marad mind­nyájunk számára.

Kisc­serkésztá­bor Aprajafalván

2015. június 29-​én felk­erekedtünk, hogy 5 nap alatt csodálatos élményekkel gazdagod­junk. Meg sem áll­tunk a Duna és Ipoly torko­latánál fekvő kis faluc­skáig, Helem­báig. A régi iskola udvarán vertünk tábort és innen indul­tunk szerte szét, hogy felfedez­zük a környék nevezetességeit, lát­ni­valóit. Mi, a Tör­pifjon­cok, már az első nap bejár­tuk a falut és sok helyi lakos­sal ismerkedtünk meg. Már ekkor meg­ta­pasz­tal­hat­tuk a Helem­ba­iak vendégsz­eretetét. Az este folyamán részt vet­tünk a szent­misén is.
A tábor más­napján a vasúti hídon keresztül ellá­to­gat­tunk Szo­bra és Mári­anosztrára, ahol meg­néztük a helyi érdekességeket. Többek között Mári­anosztrán a Mag­yarok Nagyass­zonya Bazi­likát és Szobon pedig a Börzsöny Múzeu­mot és a városi parkot. A Börzsöny Kisva­su­tat igénybe véve felk­er­estük a híres Mária-​kutat, ahol testi­leg és lelk­i­leg is fel­fris­sültünk, feltöltődtünk.
Kihasználva Helemba ter­mészeti és kul­turális kinc­seit egy izgal­mas túrán vet­tünk részt a Kovác­spataki hegyek­ben és lehetőséget kap­tunk, hogy a Falumúzeum­ban megis­mer­hessük a helység múltját és jelenét. M. Nagy Lás­zló gyönyörű fényképeivel közelebb hozta hoz­zánk a kis falu nagy értékeit.

Az itt eltöltött 5 nap alatt rengeteg játék­ban, nevetés­ben és jóked­vben volt részünk. Volt strand, túra, portya, roham­pálya, bátorság­próba, méta, kirán­dulás, vizes játékok, póló készítés, kézműveskedés…,de a tábor csúc­spon­tja a csütörtök esti tábortűz volt, ame­lyre, nagy örömünkre, sokan elfo­gadták meghívá­sunkat és bekapc­solód­tak játékainkba, énekeinkbe. Ezzel szerettük volna bemu­tatni a cserkész­moz­ga­lom lényegét, és megköszönni azt a sok ked­vességet, figyel­met, segít­séget és a rengeteg sütit amit a helyi lakosok­tól kap­tunk. Az édességnek a gyerekek különösen örültek :)

CSERKÉSZTÁ­BOR CSÁKÁNYOSPUSZTÁN

2015. augusz­tus 3.-13. között tar­tot­tuk idei táborunkat a Tatabánya mel­letti Csákányos­pusztán. Keretmesénk az indián Werovo­co­moco falu megvédése volt az angol telepe­sek­től. Együtt táboroz­tunk a komáromi cserkészekkel. A 11 napos sátortá­bor alatt rengeteg élmén­nyel és tudás­sal let­tünk gazdagab­bak. Az első napok a táborhely kialakításá­val tel­tek. Közben lehetőségünk nyílt job­ban megis­merni egymást. Azért, hogy mint indiánokat, össze ne kev­er­jenek az újon­nan érkezett sápadt arcúakkal, éksz­ereket, harci fes­téseket készítet­tünk. A 11 nap alatt a méta, a dézsakosár, a számháború és a kendőharc ava­tott mesterei let­tünk, 24 órás portyára men­tünk a (nem) közeli Várgesztesre, ahol a szabad ég alatt töltöt­tük az éjsza­kát, és harci prak­tikákat tanul­tunk, mint csomózás, titkosírás, íjászat. A harci ked­vün­ket nem vehette el a for­róság sem, mel­lyel az égiek mega­jándékoz­tak min­ket, sőt, a jó időt kihasználva több­ször vízi csatáz­tunk, illetve a tatabányai nagy vizeket is meglá­to­gat­tuk. A tábor vége felé összemérhet­tük gyor­sasá­gunkat és ügyességün­ket egy izgal­mas roham­pálya keretében. Az izmaink erősítése mel­lett a törzs össze­fogását is erősítet­tük a népi játékokkal, közös ének­léssekkel és a nap fény­pon­tjá­val, a tábortüzekkel. Ter­mészete­sen a vasár­napot egy igazi cserkészmisével ünne­peltük.
Köszön­jük az iskola és a szülők támo­gatását és külön köszön­jük Tündi néninek, hogy nomád körülmények között is finom ételekkel kényeztetett minket.

2012

TÉLI KISC­SERKÉSZ­TANYÁZÁS

2012. február 10-​én, pén­teken, izga­tot­tan ébredtünk, hisz tudtuk, aznap már nem otthon hajtjuk álomra a fejün­ket, hanem a muzs­lai alapiskola falai között közel 40 cserkésztestvérünkkel együtt. Délután négykor már tizen­ny­olc– a hideg és a betegségek ellenére is lelkes– kisc­serkész szállt fel a min­ket Muzs­lára vivő buszra. Mikor megérkeztünk Koncz király– a zsíros, farsangi ételeket ked­velő uralkodó– udvarába, kic­sit megi­jedtünk, hisz az ő ellen­téte, ám mégis jó barátja, a böjti élet­mó­dot foly­tató Cibere vajda szerint már így is elég a túl sokat evő emberek­ből a vár­ban. Hogy eldöntsék, beléphetünk-​e, pár­ba­jra került a sor, amiben szerenc­sénkre Koncz király győzedelmeskedett, így beléphet­tünk a jó meleg kastélyba. Ott találkozhat­tunk a muzs­lai cserkészekkel és nem­sokára a sző­gyéniek is megérkeztek. Így már tel­jes volt a kastély lét­száma. Vac­sora után megis­merkedtünk a királyság többi tagjá­val, majd felvon­tuk a zás­zlót, és megkap­tuk az őrsi nevein­ket: Busónövendékek, Kiszekészítők, Mula­tozó nép, Fánkda­gasztók és Ráböjtölők. Ezekkel a nevekkel is a farsangi és böjti népi hagy­ományokat elevenítet­tük fel. Ezután felk­erekedtünk, s még a sötét és fagyos éjszaka sem riasz­tott vis­sza attól, hogy kör­benéz­zünk Koncz király biro­dalmában. Miután vis­sza­értünk, körbe ültük a tábortüzet, sok játék, ének mel­lett bemu­tat­tuk, mit takar­nak őrsi neveink. Mivel még nem jött álom a szemünkre, új játékokat tanul­tunk. Más­nap reggel közösen elkészítet­tük a Kisze bábunkat, melynek a ruhái sajnos elvesztek, ezért elin­dul­tunk megk­eresni ezeket és összeszedtük a késeket, vil­lákat, kard­darabokat, ame­lyeket a verekedés közben Cibere és Koncz elhul­la­tott. A portya közben végigjár­tuk Koncz király egész biro­dalmát és a sza­krális emléknél még külön felada­tok is vár­tak ránk. Amikor min­den őrs megérkezett a talált ruhadarabokkal, végre felöltözteth­et­tük a Kisze bábunkat, ami igazán fan­tasztiku­san nézett ki, hisz min­dan­ny­i­unk keze munkája benne volt. A fárasztó pró­batételek után a király fősza­kácsa finom ebéd­del örven­deztetett meg min­ket. Tele gyomor­ral az agy­se­jt­jein­ket moz­gat­tuk meg a Mag­yarorszá­gról és a cserkészetről szóló kvízben. Az agyunk után az izmainkat is lefárasz­tot­tuk egy izgal­mas Roham­pálya tel­jesítésekor. Ezután se pihen­tünk, ugya­nis a Forgó– szín­pad 5 állomása új kihívá­sokat rejtett. Készítet­tünk álar­cot, énekeltünk, csomóz­tunk, tor­pedóz­tunk és lic­itál­tunk az élet fontos dol­gaira. Mivel már nagyon éhe­sek voltunk– a farsangi szoká­sokat figyelembe véve-​, hagymás zsíros kenyér­rel tömtük tele a hasunkat. Ezután nagy hasznát vet­tük az álar­cok­nak, ugya­nis farsangi mulat­ság következett, ahol a megszokott táncház mel­lett a spanyol tán­cot is meg­taní­tot­tuk a többi cserkésznek. A mulat­ság után még várt ránk egy kis meglepetés, ugya­nis az szülők megleptek min­ket a farsang elenged­hetetlen vele­járójá­val: a farsangi fánkkal. Már teli has­sal ültünk a tábortűz köré, ahol sokat ját­szot­tunk, és a fris­sen tan­ult énekeket is elénekeltük. Tábortűz végeztével Cibere és Koncz király ismét összec­sapott, ám ezút­tal a Vajda kerekedett felül, így elkezdődött a nagy­böjt. Elalvás előtt még kimen­tünk a kertbe, hogy elűz­zük a telet, eléget­tük a Kisze bábut. Éjjel úgy alud­tunk, mint a bunda. Más­nap a pakolás, a reggeli és a szomorkás búcsú után Eszter­gom felé vet­tük az irányt. Köszön­jük a muzs­lai cserkészeknek, az iskola alka­lma­zot­tainak és min­den szülőnek a segít­séget és a támo­gatást. Vár­juk a tavaszi tanyázást! ?

Hal­lot­tál már a Betle­hemi Lán­gról? Nem? Nem baj, itt min­denre fény derül!

A Betle­hemi Láng a béke szim­bóluma, mely karác­sonykor több ezer otthon­ban ragyog a vilá­gon. Az ENSZ 1986-​ot a béke évének nyil­vání­totta. Egy osztrák cserkészc­sapat ötlete alapján a béke szim­bóluma a betle­hemi Születés tem­plomában égő láng lett. Azóta évről évre Bécs­ből egy-​egy külön­leges gyer­mek indul Jézus születésének helyszínére, hogy a Születés Bazi­likában talál­ható örök­méc­ses­ből lán­got veg­yen. A lán­got Bécsbe érkezése után nagysz­abású ren­dezvény keretén belül adják át a világ külön­böző orszá­gainak, nemzeteinek képviselőinek. A békelán­got méc­ses­ről méc­sesre adva jut­tatják el település­ről településre a cserkészek és beviszik a tem­plomokba, hogy a Betle­hemi Láng min­denki­hez eljus­son. 2011. decem­ber 17-​én a sző­gyéni cserkészek egy ünnep­sé­gen fogadták a lán­got. Az ünnep­ség a „100 éves a Mag­yar Cserkészet” és a karác­sony jegyében zajlott. Mi is meghívást kap­tunk az ünnep­sé­gre. Egy nagyon szép délutánt töltöt­tünk együtt. Volt jelképes tábortűz, közösen feldíszítet­tük a falu karác­sonyfáját, kézműveskedtünk. A ter­met a fris­sen sült alma illata árasz­totta el. Elf­o­gyasz­tot­tuk a születés­napi tortát, majd mi is átvet­tük a Betle­hemi Lán­got. Más­nap ünnepé­lye­sen vit­tük a Kerek­tem­plomba, hogy min­denki haz­a­v­i­hesse és beragyo­gja az otthonainkat. A Betle­hemi Láng min­denki­hez szól. Meg­tanít arra, hogy a békét, ugyanúgy ahogy a lán­got, embertől emberig kell továb­badni. Óvni, táplálni kell, hogy ne alud­jon ki, ahogy a békét és a szeretetet is az emberi szívek­ben. Jövőre fogadd és add tovább a Betle­hemi Lán­got Te is, hogy elérhesse külde­tésének célját!

KISC­SERKÉSZ­TANYÁZÁS

Október­ben az eszter­gomi kisc­serkészek Sző­gyén­ben tanyáz­tak. Október 21-​én a Gepárd és a Delfin őrs – össze­sen 24-​en – felk­erekedett, hogy részt veg­yen a sző­gyéni cserkészekkel az őszi tanyázá­son. Az odaút igen izgal­mas volt, mivel busszal utaz­tunk, és három­szor is át kel­lett száll­nunk. Mire odaértünk és bepakoltunk az iskolába, annyira megéheztünk, hogy gyor­san és jóízűen meget­tük az otthon­ról hozott vac­sorát. Ezután megis­merkedtünk a sző­gyéni Delfin és Cápa őrs­sel. Zás­zlófelvonás után megkap­tuk az új őrsi nevein­ket (szűcs,kofa,csikós ..) majd megis­mer­het­tük a keretjátékot: Ludas Matyit és éde­sanyját, akik nagyon szegények. Azért, hogy Matyi tan­ul­has­son, muszáj eladni a ludakat. Matyi rögvest el is indult a döbrögi vásárra. Mi pedig odagyűltünk a tűz köré és min­den őrs bemu­tatko­zott. Már fárad­tak voltunk, de takar­odó előtt még várt ránk egy nagy fela­dat. Matyi éde­sanyja nagyon aggó­dott a fiáért, aki nem tért haza időben, ezért elin­dult az első őrs a keresésére. A töb­biek addig ját­szot­tak, míg el nem indul­hat­tak ők is keresni. A sötét­ben sok ember­rel találkoz­tunk, akik lát­ták Ludas Matyit. A kápol­nában egy öreg néni elmondta nekünk, hogy látta, ahogy Döbrögi megverette Matyit, és elvitte a ludait. Szomorúan tértünk vis­sza a szál­lásra, ahol elmeséltük, mit tudtunk meg. Fárad­tan men­tünk aludni. Más­nap reggel fris­sítő torna és finom reggeli után hár­masá­val indul­tunk el Matyi keresésére. A csap­a­tok sok fela­dat­tal találkoz­tak :síp­jelek, útjelek, csomózás, kép­ki­rakás, kimjáték, ter­mészetismeret, önis­meret és egy kis cserkészet. Közben megis­merked­het­tünk Sző­gyén­nel. Mikor min­denki vis­sza­ért, ját­szot­tunk egy kic­sit. Ezután mege­bédeltünk, majd elindultunk,hogy meg­néz­zük a falu szép­ségeit. Először a Nagy­boldo­gasszony tem­plo­mot ismertük meg. Ez egy gyönyörű, nagy tem­plom, amely azért is külön­leges, mert a legtöbb mag­yar szent meg van jelenítve a tem­plom­ban képeken vagy szo­brokban. Ott van Mar­git, Erzsé­bet, Lás­zló, István, Imre, Gel­lért és még sok más szent. Ezután a falu tájházába men­tünk, ahol Árpi bácsi vezetésével kör­be­jár­tuk az 1890-​es évek­ben épült parasztházat. Bemen­tünk a Régészeti Múzeumba is, ahol többez­eréves leletekkel találkozhat­tunk. Miután az udvart és a kutat is meg­néztük, átmen­tünk a vele szem­ben lévő Szent Mihály tem­plom restau­rált rom­jai­hoz. Már Sző­gyén szép­ségeit ismerve indul­tunk vis­sza, ahol Beu­grót ját­szot­tunk. Hirte­len meg­je­lent a rég kere­sett, bosszúvág­gyal fűtött Ludas Matyi. Éde­sanyja és a kisc­serkészek kérték, hogy boc­sás­son meg Döbröginek, mert ha bosszút áll, akkor ő is csak olyan lesz, mint Döbrögi. Ezt követően forgószín­pad keretében alak­iz­tunk, énekeltünk, töb­bet meg­tudtunk a 184849-​es szabad­ságharc katonai vise­leteiről, a köz­mondá­sokról, cserkészetről, a mag­yarsá­gról és bebi­zonyíthat­tuk meg­fi­gyelőképességün­ket. A forgószín­pad megtöltötte elmén­ket, a vac­sora a bendőn­ket. Izga­tot­tan vár­tuk a tábortüzet, mert kívánc­siak voltunk, hogyan dön­tött Matyi. A kisc­serkészek segít­ségét kérte. Voltak, akik a bün­tetésre, voltak akik a meg­boc­sátásra szavaz­tak. A nagy hangzavar­ban Maty­i­nak kel­lett eldön­te­nie, kinek a sza­vát hallja meg. Végül úgy dön­tött, hogy az ítélkezést a Jó Istenre bízza. A tábortűz nagyon jó hangu­lat­ban telt el, sokat ját­szot­tunk és énekeltünk. A tábortűz végén kisc­serkészeket és kisc­serkész jelöl­teket avat­tunk. A nap eseményeitől elfáradva haj­tot­tuk álomra fejün­ket. Más­nap korán reggel útra keltünk, hogy közösen részt veg­yünk az isko­lamisén. Köszön­jük sző­gyéni cserkésztestvéreinknek, hogy megsz­ervezték a tanyázást. Nagyon jól éreztük magunkat. Szeretet­tel vár­juk Őket vis­sza tavasszal.

Kisc­serkésztá­bor

2011. aug.15-én reggel izga­tot­tan találkoz­tunk rég nem látott cserkésztestvéreinkkel Eszter­gom­ban, az iskola mel­lett. Min­denkit ez a kérdés foglalkoz­ta­tott: milyen lesz majd a Gepárd őrs első cserkésztáb­ora. Kb. fél óra múlva már a sző­gyéni cserkészekkel együtt hal­ad­tunk a palásti Ivánka kastély felé. Megérkezve úticélunkhoz, rögtön bepakoltunk a szobákba. A zás­zlófelvonás után Szilá­gyi Erzsé­bet a segít­ségün­ket kérte a fiá­nak szánt lev­elet elrabló holló kézre kerítésének ügyében. Nehéz fela­dat­nak tűnt, tudtuk, hogy sokáig fog tar­tani, így okos­abb­nak tar­tot­tuk, ha még szebbé tesszük a szálá­sunkat raj­zokkal. A kereséshez 3 cso­portba (őrsbe) osztód­tunk. Mi a tár­salkodó lányok let­tünk. Hogy már messziről felis­mer­jenek ben­nün­ket, őrsi indulót és csa­tak­iáltást írtunk és zás­zlót is var­rtunk. Játékok keretében megis­merkedtünk az udvarhöl­gyekkel és a korona őrökkel, majd, hogy biz­tosan megleljük a hol­lót, forgószín­pad keretében elkezdtünk tan­ulni menetelést, Bi-​Pi– a cserkészet alapítója-​életét, Mátyás király korát és közösen új dalokat is tanul­tunk. Nagyon szu­per tábortűz volt. Más­nap korán felkeltünk, meget­tük a fan­tasztikus reggelit és újra belevetet­tük magunkat a forgószín­padba. Síp-​és útjeleket tanul­tunk, kiszíneztük Mátyás címerét, elkezdtük csinálni a tábori pólókat. Majd elin­dul­tunk a hosszú és fárasztó útra, hogy megleljük a hol­lót. Találkoz­tunk kínai kereskedővel, paraszt­fiú­val, s még ősem­ber­rel is, per­sze min­denk­inek segítet­tünk, ezért adtak dol­go­kat, amivel oda tudtuk csa­lo­gatni a hol­lót, s ő vis­sza­adta a Szilá­gyi Erzsé­bet lev­elét nekünk. Fárad­tan értünk vis­sza a kastélyba, de nem nagyon pihen­het­tünk, mert nekünk kel­lett megrakni a tábortüzet is. A fan­tasztiku­san sik­erült tábortűz után majd­nem mind­nyá­jan elmen­tünk aludni a sátorba, hiszen mi voltunk az éjjeli őrök. Per­sze volt, aki kint maradt, majd egy óra múlva kel­tette a következő párost. Más­nap délelőtt tanul­tunk a rovásírás­ról, a szer­számhasznála­tról és a helyes viselkedés­ről. Ezután elin­dul­tunk, hogy felfedez­zünk, egy más vilá­got– megis­merked­het­tünk az indiánok életével, ját­szhat­tunk indián játékokat és lovagol­hat­tunk is.

2010

Novem­ber­ben elin­dult iskolánkban a cserkészet. 11 diák vesz részt a het­ente meg­tar­tott őrsi gyűléseken, ame­lyeken meg­tan­ulják min­dazt, amit egy cserkésznek tud­nia kell:

  • Nemzeti ünnepeink
  • A cserkészet kialakulása
  • Imád­kozás
  • Helyes viselkedés
  • Boldogulás a természetben

Emel­lett per­sze sokat ját­szunk, énekelünk, kézműveskedünk. Készülünk a tavaszi tanyázásra, ahol kam­a­toz­tathatják a tudásukat.

Kata és Kincső

Cserkészek toborzása

2010. novem­ber 17.

2010. novem­ber 17-​én eljöt­tek az iskolánkba a sző­gyéni cserkészek, hogy egy kis ízelítőt adjanak a cserkészélet­ből. Az alsó tagozatosok az aulában fogadták őket. Egy keretmesével indult a bemu­tató. Meg­tudtuk, hogyan köszön­nek a cserkészek, miért bal kézzel fog­nak kezet, hogyan tiszteleg­nek, milyen törvényeik van­nak, mik a cserkész szim­bólumok. A rövid ismertető után kivetített fényképeken nézhet­tük meg, mit is csinál­nak igazán: tár­sadalmi munka, kirán­dulá­sok és az év koronája a TÁBOR. Nincs jobb, mint az erdőben egy patak mel­lett sátor­ban élni 2 hétig. Egy tábor­ban nagyon szoros barát­sá­gok alakul­nak ki. Nincs cserkészet játék nélkül, ezért az udvaron egy kic­sit ját­szot­tunk, majd elbúc­súz­tunk a sző­gyéni cserkészek­től. Ked­vet kapott néhány másodikos tan­uló és mega­lakult iskolánkban az első őrs. Nagyon bátor gyerekek ők, vág­y­nak a kalan­dra és a kihívá­sokra ezért a PÁR­DUC nevet válasz­tot­ták. 2 őrsvezetőjük van: Retkes Kincső és Takács Kata. Nagyon jó munkát és sok szép élményt kívá­nunk nekik!








Eszter­gomi Kincskeresők Alapítvány

Adó: 1 %! Adószám: 18408434−1−11

120250000139635000100002

2024 Már­cius
19
Kedd
Esemény­nap­tár
Bővebben…

Napi evangélium

Hír­levél